A nemi szerepre nevelés
670A nemi szerepre nevelés
Az emberek társadalmi helyzetekbe születnek bele, és szerepekre szocializálódnak. Sehol sem jellemzőbb ez, mint éppen a paraszti társadalomban, ahol a gyermeket nem annyira általános emberi dolgokra nevelik, mint inkább arra a sajátos szerepre készítik fel, amelyet be kell töltenie (Erdei F. 1940: 184).
A szerepek közül a nemi szerep az elsődleges, mert alapvetően meghatározza azt a módot, ahogy mások az egyénhez viszonyulnak. Minden nevelés megtanítja a nemekre vonatkozó társadalmi sztereotípiákat, de hogy ezeket a biológiai eredetű eltéréseket egymáshoz közelíti vagy éppen polarizálja, ez már az adott kultúra függvénye (H. Sas J. 1984: 216). Mint látni fogjuk, parasztságunk nemi szerepre nevelése nagyon is polarizál.
A paraszti nevelésben a nemi szocializáció szinte a gyermek születésével kezdődik. Mégis a serdülőkor kezdetén válik ez a megkülönböztetés egyre erőteljesebbé. Ekkor jelenik meg a „nem illik” fogalma a nemi szerep tudatosításának eszközeként: „Mit kapdosol a legények után. Nagy vagy mán!” (Szabó László 1989a: 387).
A nemi szerepre való nevelés legfontosabb helye a család. Elsősorban a szülők feladata, hogy megtanítsák gyermekeiknek, hogy mindennek férfiasságot, illetve nőiséget kifejező, szimbolikus értéket tulajdonítsanak. Azokat a viselkedési jegyeket, amelyeket a szülők a nevelés során gyermekükben mint nemüknek megfelelőt megerősíteni kívánnak, a két nemre vonatkozó prekoncepciók eleve meghatározzák (Jávor K. 1990: 412). Fontos a testvérek szerepe is. A fiútestvérek az apjuktól eltanult, férfiasnak számító viselkedést először lánytestvéreiken gyakorolják, szolgálatokat várva el tőlük. A nemi identitás elsajátításában kiemelt szerepe van a korcsoportnak is.
Megkülönböztetett szerepe van a lánnyá, illetve fiúvá nevelés „technikájában” a viselet szimbolikus rendszerének. A gyermekből lánnyá, illetve legénnyé válás elengedhetetlen tartozéka volt az ehhez megkívánt öltözékdarabok birtoklása. A hagyományos faluban e terület szimbolikus szerepet csak a serdülőkorban kapott, a pár éves gyermekek neme öltözékükön kevéssé látszott. A legutóbbi évtizedek óta a gyermekek tárgyai lettek a fogyasztási versenynek, amihez a gyermekintézmények, így az óvoda is akaratlanul megfelelő versenypályát nyújtottak. Így már a 3–4 éves gyerekek ruhája is hangsúlyzottan nemüket tükröző.
Láttuk a korábbi fejezetekben, hogy mennyire különbözött a hagyományos faluban a legény, illetve leány magatartási minta. A szocializáció e kettős nemi erkölcsnek megfelelően történt. A legjellemzőbb különbség, hogy míg a lányokat nagy önkontrollra nevelték, a fiúgyermeket erős önérvényesítésre: „Édes fiam, ha neked igazad van, még az Istennek se engedjél!” (Varsány). Ilyen „elvárások” mellett nem csodálható, ha egy fiú szocializációját csak a katonaság letöltése után érezték befejezettnek, „ott majd embert faragnak belülled!” (Szigeti Gy. 1989: 4).
