A SZIMBOLIKUS TŐKE
646A SZIMBOLIKUS TŐKE
A becsület és presztízs nem egyszerűen erkölcsi kategóriák, hanem – Bourdieu terminológiájával – egyben szimbolikus tőkék. A rang és státus „objektívebb” kategóriáival szemben a becsület és presztízs jelentőségét az adja, hogy – épp szimbolikus tőkeként való funkcionálásuk miatt – jól választott egyéni, illetve családi stratégiával manipulálható, s ezzel a társadalmat versengésre késztető kategóriák.
A szimbolikus tőke a tekintélyen alapuló társadalmi hitel, bizalom, amely gazdasági tőkére váltható át. A paraszti társadalomban azért is volt kényes minden, a becsületet kikezdő sértés, célzás, mert a szimbolikus tőke hitelalapját, a bizalmat kezdte ki, ezt tehát helyre kellett állítani.
Különösen fontos a szimbolikus tőke szerepe a paraszttársadalomban, ahol a gazdasági kapcsolatok érdekjellege gyakran álcázva van, s mintegy a becsület és presztízs mögé van elrejtve. Mivel mind a becsület, mind a presztízs gazdasági tőkére váltható, birtoklásuk „kifizetődő.”
Egy-egy család vagyonának anyagi és szimbolikus elemei szinte elkülöníthetetlenek, de az utóbbi részét alkotó lekötelezettségi kapcsolatokat újra és újra „birtokba kellett venni” (Bourdieu, P. 1978: 391–392). Ahogy mondták: „A hír sokba kerül, ha az ember fenn akarja tartani” (Veres P. 1978: 87). A társadalmi „hitel” gyűjtése megköveteli azt az anyagi áldozathozatalt, amit Wolf „ceremoniális kiadás” néven foglal össze (Wolf, E. 1973: 328).
