A PRESZTÍZS
A PRESZTÍZS
A becsület és a szégyen mindenekelőtt a presztízs miatt fontosak, az egyik pozitív, a másik negatív szempontból. „Becsület nélkül nincs társadalmi presztízs”, presztízs nélkül viszont a becsület is kérdéses (Campbell, J. K. 1964: 273). A becsület tehát a presztízzsel úgy össze van fonódva, hogy egyik a másik nélkül nem létezik. A becsület a presztízst megalapozza, a presztízs pedig mintegy szentesíti a becsület birtoklását. Felfogható kontrollmechanizmusnak is, kiosztásának rendszere a társadalmi ellenőrzés egy formája. Míg a státus tekintélye a hatalomból fakad, a presztízs viszont szimbolikus hatalommal való rendelkezést jelent (Léderer P. 1977: 27). A presztízs tehát társadalmi tekintély, az objektív társadalmi helyzet erkölcsi megítélése. Mivel a presztízs elegyítve van materiális tulajdonságokkal, a szegényeknek nem lehet presztízse, enélkül pedig becsületük is kérdéses.
A rang a föld nagyságán alapuló tekintélyhierarchia, amelynek a vagyonon kívül olyan összetevői vannak, mint a család, rokonság, leszármazás (Fél E.–Hofer T. 1969: 280). A rang alapját adó vagyonnak mintegy velejárója a múltból hozott, öröklött tisztesség is, hiszen „a vagyon nem más, mint kumulálódott szorgalom” (Pápay Zs. 1985: 24). Tehát ilyen értelemben hordoz ez a kategória morális tartalmakat is. A presztízs „naprakészebb” kategória a rangnál, nem köti úgy össze a múltat és a jelent, mint a rang. Jelentőségét az adja, hogy a falunak viszonylag önálló a belső értékelési rendszere (Kovács Katalin 1990: 49).
A presztízs társadalmi versengésben osztódik el. A verseny nemcsak a presztízs megszerzéséért, de megtartásáért is folyik, bár nem nyíltan és nem hatalmi harcként. Mezőkövesden például a nagyobb gazdák „külön-külön kedveskedtek a varróasszonyoknak, hogy az ő holmijuk szebb legyen, mint a másé” (Dajaszászyné 1952: 144).
A versengés igen fontos területe itt is a kommunikáció, mert a hangsúly gyakran a véleményeken és a látszaton, és nem a tényeken van. Ebben nagy szerepe van az információk kellő időben való nyilvánosságra hozatalának, és a sértés jól időzített, bátor visszaadásának. A kockázat ellenére a presztízsemelés fontos stratégiája mások presztízsének megkérdőjelezése.
A nagy igény, hogy a presztízs elnyerése érdekében azonosuljanak a társadalom követelményeivel, gyakran oda vezet, hogy a látszatot valóságként mutatják be. Például Bátyán (Pest m.) régebben még „kölcsön is kértek stafírungot, hogy az övék többnek lássék” (Fehér Z. 1970: 55).
Bár a presztízs a társadalmi kontinuitást szolgálja, tartalma korántsem változatlan. 644A tradicionális gazdálkodás 19. század második felében meginduló átalakulásával „a vagyoni helyzettől meghatározott státus és a falu társadalmán belüli presztízs, mely (…) a tradicionális gazdálkodás idején még egybeesett, a megváltozott körülmények között lassan kezdett kettéválni” (Vörös A. 1984: 307). De a birtok még századunkban is sok tekintetben öncélnak tekintett érték volt. Ahogy a nagykőrösi birtokos gazdákról olvashatjuk: „nem is óhajtották, hogy gazdagodónak tekintsék őket. Ők egyszerűen gazdagnak szerettek mutatkozni” (Márkus I. 1979: 90).
Nagyon emelte a tekintélyt, ha valakinek sok és szép állata volt. „Négy ökör, két ló járt ki az udvaráról! Ilyen parasztok voltak Mihályfán.” A lónak a gazda presztízse szempontjából kiemelkedő fontossága volt. „A ló s a szerszám állítja ki gazdájáról a bizonyítványt.” A lótartás presztízse szinte önmagáért való: „Attól gazda, hogy lova, két szép lova van. Kerül, amibe kerül” (Kurkó Gy. 1970: 203; Márkus I. 1979: 12).
Igen alkalmas volt a ló a presztízsverseny céljaira azért is, mert rengeteg „árnyalatot” lehetett belevinni gondozásába, felszerszámozásába: „már egy kilométerről ragyogott az ezüst fülrózsa a kantáron (…) Mondtuk, ilyen ember kell nekünk presbiternek.” Figyelemre méltó, hogy „a szép szerszámnak szóló elismerésbe hogyan szövődik a presztízs mozzanata” (Hofer T. 1964: 79). A presztízs anyagi, társadalmi, morális összetevői a presztízsértékekben szinte szétválaszthatatlanul összefonódnak. A ház birtoklása, milyensége a tradicionális faluban is fontos presztízsemelő tényező volt. A házépítés minden mást, például a fiatalok továbbtanulását háttérbe szorító stratégiája elsősorban az egykori szegényebbeket jellemzi. Az egykori tehetősebb rétegek nagyobb hangsúlyt helyeznek kulturális tőkéjük emelésére, s ebben a stratégiában a fiatalok taníttatása és az életminőség emelésének több más szempontja is elfogadott motívum.
A presztízst nem valaminek a birtoklása adta, hanem az anyagi javak bizonyos együttesének birtoklása és birtoklásának módja. A megállapodott jólétnek a modelljét Nagykőrösön 1945 előtt például a megfelelő ház, a szép ló, a rangos bricska mellett olyan apróságok is jelentették, mint „a tanya orma fölé nyúló fenyő” (Márkus I. 1979: 38). A jólét külső jeleihez megfelelő életvitelnek is kellett társulnia. Az alföldi mezővárosokban télen egy valamire való gazda a gazdakörben töltötte idejét. Ehhez az életformához az ellenzéki meggyőződés csakúgy hozzátartozott, mint a vasárnapi ünnepi átöltözés, a pipa, a saját bor mellett való vendéglátás.
A presztízs anyagi-kulturális-társadalmi összetevőinek együttes megjelenítésére a lakodalom a legalkalmasabb (Bakó F. 1987). Ez a funkciója korántsem új, de az 1960-as években megerősödött. A korábban legrangosabbnak tartott ételek nagy bősége mellett a mai lagzikon „gyakorlatilag felvonultatják ruhatárukat, hogy növeljék a család presztízsét” (Széman Zs. 1986: 88). A lakodalom az egykori szegényebb rétegek számára lehetőség a beérkezés, az utolérés bizonyítására. Az egykori tehetősebb rétegek számára pedig arra lehetőség, hogy továbbra is konzerválják a korábbi rangskálát, az árnyalatok különbségeinek új és új módon való érzékeltetésével, mint például nyomtatott meghívó, nászút stb. A lakodalom a családi összetartozás, illetve a rokonok, jó emberek minél nagyobb körének felmutatásával is alkalmat szolgáltat a presztízs növelésére.
A lagzin kívül a társadalmi megmérettetés fontos alkalma a temetés is, szinte mérhetővé 645teszi az elhunyt, s természetesen a család presztízsét: „Alig fértünk négy sorban a koporsójához” (Varsány, Nógrád m.). A temetés szinte utólagos, morális igazolása annak, hogy valaki helyesen élt. „Ott látszott meg, (…) ott lehetett megtudni, hogy milyen ember volt” (Csalog Zs. 1978: 196).
A társadalmi-morális szempont mellett itt sem hiányzott az anyagi vetület. A Somogy megyei Igalon például „köpenyes” temetésre csak a módosabbaknak telt, a szegényebbeknek csupán „inges”-re, mely öltözékdarabok a temetést végző pap ruháját jelentik. Újabb divat, hogy a vendégeknek zsebkendőt osztanak, ami részben a jó anyagi helyzet burkolt kinyilvánítása, de egyben alkalmas a temetés társadalmi „sikerességének” lemérésére is: „Aki koszorút hoz a halottra, az kapjon egy zsebkendőt. (…) 74 zsebkendőt osztottuk szét” (Szigeti Gy. 1988: 62).
Egyébként minden olyan helyzet, amikor sokan vannak együtt – így például az ünnepek –, alkalmat adnak a büszkeség kifejezésére. A büszkeség fontos eleme a presztízsnek, de valóságon kell alapulnia.
A valóságot azért bizonyos mértékig manipulálni is lehet, például anyagi tőke társadalmi tőkévé alakításával. A temetés példájánál maradva: „Ha valaki igazán nagy temetést akart rendezni, úgy a temető kapujában egy hordó bort helyezett el, akik részt vettek a temetésen, azok mind ittak belőle” (Molnár M. 1965: 392).
A nagy rokonság, a sok „jó ember”, egyáltalán, a társadalmi kapcsolatok kiterjedtsége növelte a tekintélyt. A háznál megforduló látogatók száma, a kapcsolatok intenzitása is a család népszerűségének mércéje: „Minél többen jöjjenek a házhoz, mert azt mondják, szeretik. Mihozzánk már reggel jönnek. Akire nem nyitnak ajtót, az olyan is, megérdemli” (Nagyrákos, Vas m.).
Ahogy bizonyos dolgok emelik, úgy más dolgok rontják a presztízst. Ilyen például a betegesség. Ezért nem győzik hangsúlyozni, különösen idősebb emberek, milyen egészséges fajta az ő egész családjuk: „Hála istennek a család se vót olyan beteges fajta, úgyhogy nem járogattunk mi orvoshoz. Mégha valami bágyadás vót, akkor sem, mert mink kihevertünk mindent” (Márkus I. 1979: 201).
Igen presztízsrontó, ha egy családnak peres ügye van, szinte tartalmától függetlenül. Országosan úgy tartják, hogy „jobb kárt vallani, mint pörbe indulni” (Tárkány Szücs E. 1981: 782). Szinte hangsúlyozni illik: „Azt sem tudom, merre nyílik a bíróság kapuja” (Varsány, Nógrád m.).
A presztízsértékek igen különbözők lehetnek koronként, vidékenként. Vankóné juhász nagyapjának még a zsákban tartott ezüstpénz adta a méltóságérzetet (Vankóné 1976: 55), ma a kétszintes ház. Egy azonban közös bennük: biztonságot, stabilitást sugároznak, és ezt a társadalom „irigységgel jutalmazza” (Márkus I. 1980: 33).
Korábbi időszakok egyes presztízsértékei, mint például a szőlőbirtok, bizonyos szinten továbbélnek. A régi presztízsszempontok érvényesültek a tsz munkaköreinek rangsorolásában is (Juhász P. 1979: 79). A mai presztízsverseny túlzásai abból fakadnak, hogy a korábbi társadalmi különbségek elmosódása következtében a rangsort illetően egyfajta bizonytalanság van. A presztízsértékek bizonyos tekintetben keresztezik a keresztény morált, a falu partikuláris, autonóm értékei nevében.
