A BECSÜLET
A BECSÜLET
Összetett kategória mind szerepét, mind tartalmát illetően. Szerepe szerint a társadalmi jutalmazás eszköze, de egyben mérce is, amelyhez igazodva az egyén erkölcsi teljesítménye a paraszti társadalomban közösségi érvényűvé válik.
Míg a paraszti szóhasználat az erkölcs fogalmát nem ismeri, a becsületét annál inkább, mintegy annak szinonimájaként használva (Papp L. 1941: 69). A becsület mintegy átfogja azokat a magatartási szabályokat, amelyek az erkölcs körébe tartoznak (Veres L. 1984: 53). A paraszti erkölcs becsület központú. Egy olyan társadalomban 641pedig, ahol a becsület az értékek rendszerében kulcsfontosságú, más választás, mint amit a becsület kiró az emberre, elképzelhetetlen.
A becsület tartalmi összetevői közül az embertársakkal való viselkedés a legmeghatározóbb. „A becsület egymás tiszteletben tartása” – tartják Nagyrákoson (Vas m.). A fiatalabb korosztálynál a hangsúly még inkább a becsület emberi-társas összetevőjére kerül. A munkának a becsülettel való összefüggése differenciált. Sokan úgy tartják, hogy „a munka is hozzátartozik a becsülethez”. Mások szerint „ha valaki nem szorgalmas, még lehet becsületes” (Hédervár, Moson m.). Úgy vélik, ha a lustaság nem megy más ember rovására, akkor csak hanyagság. Az ellenkező eset, vagy a másik ember kihasználása viszont „nem egyezik a becsülettel” (Nagyrákos, Vas m.). Megjegyzendő, hogy a munkavégzés minősége mint kritérium erősebb az idősebbek, mint a fiatalabbak és bérből élők becsületfogalmában.
A becsület mindenekelőtt „mások odatulajdonításának kérdése” (Bourdieu, P. 1978: 11). Ahogy Varsányban ezt megfogalmazzák: „Nem az a lényeg, hogy magát minek tartja, hanem, hogy a világ.” Ezért esik súlyosan latba a másik ember kisebbítése, rágalmazása. A szónak tett értéke van, s ha a tét a becsület, reagálni kell rá. „Minthogy a nép önérzetes és büszke volt, legtöbbször a becsületét és jó hírnevét sértő támadásokra jött indulatba” – írták Hódmezővásárhelyről (Szeremlei S. 1911: 425). Egy rágalom igaztalanságát gyakran nem lehet bizonyítani, ezért bevált megoldás ilyen esetben a visszavágás, amelynek célja a sértő fél erkölcsi hitelrontása.
Ebben a szituációban a visszavágás hitelét nem annyira a mondottak igazságtartalma dönti el – hisz az kideríthetetlen –, hanem a vitapartnerek önbecsülésre támaszkodó méltóságtudatából fakadó erő. A méltóság mint magatartási jegy a becsülettel szinte analóg. Fontosságát a férfi magatartási mintában épp az adja, hogy enélkül kérdéses, hogy valaki meg tudja-e védeni a becsületét. Ezért is tanácsos haragot mutatni még akkor is, ha egyébként igaz a vád. „A becsületet álcázni is lehet” (Varsány, Nógrád m.).
A becsülethez hozzátartozott, hogy valaki érvényt tudjon szerezni igazának. Varsányban egy igazáért sikertelenül küzdő asszonyról a faluban azt mondták, „ha igaza lett volna, kiharcolta volna”.
A becsületbe vágó ügyek akár „önbíráskodó” elintézését a közvélemény bizonyos esetekben nemcsak jóváhagyta, de el is várta. Így például azt, hogy ha valakinek elszántottak a földjéből, azt „visszaszántsa”. „Volt olyan gyáva ember, hogy hagyta elszántani a magáét. Az ilyennek becsülete nem volt” (Újkér, Sopron m.). Aki becsületes, „se a magáéból nem engedett, se a másikéból el nem szántott” (Mihályfa, Zala m.).
A becsület megszerzése és megtartása állandó társadalmi versengés során történik. Bourdieu egyenesen úgy látja, hogy a gyarapodás ebben is, akárcsak az anyagi javakban, csak mások rovására történhet (Bourdieu, P. 1978: 395). A versengve megőrzendő önbecsülés nem engedte azt sem, hogy valaki olyan szituációban, mikor a becsülete vált kérdésessé, megbocsásson. Bocsánatot sok helyen csak haldoklótól szoktak kérni.
A becsület nemhez kapcsolódó kategória, különbséget tesz a férfiak és a nők ideális morális karaktere között. Nőkkel kapcsolatban általában a „tisztesség” szinonimájaként használják. „A tisztesség a nőkhöz, a becsület a férfiakhoz tartozik” (Nagyrákos, 642Vas m.). Míg a férfiak becsülete aktívan alakította a család presztízsét, „az asszonyok nem tudják öregbíteni, növelni a vérrokonok becsületét, csak őrizni azt jó viseletükkel, vagy lerontani” (Bourdieu, P. 1965: 241). A megcsalt férj becsületén lemoshatatlan foltot ejt felesége tette: „téged olyan csapás ért, hogy inkább a házad égett volna le. (…) Ez már lemoshatatlan a családról” (Hofer T. 1950: 371). A házasságtörő feleségnek megbocsátó férj gesztusát helytelenítik: „nem jól tetted, ezt a kurvát visszafogadtad!” (Hofer T. 1964: 40–41).
A becsület és vagyon között direkt összefüggés nincs, de bizonyos anyagi megalapozottság megtámogatja, mintegy igazolva az egyén és ősei helyes életét. Mivel a szegényebb rétegeknél a földbirtok súlya nem támogatta becsületüket, ezért az érzékenyebb, sérülékenyebb volt. „Én szöröncsétlen munkásembör vagyok, (…) de ha valakinek a böcsületszavamat adom, még ha ráfizetek is, mögtartom” (Gyovai P. 1974: 30). Közismert ez a „szegény, de becsületes” mentalitás. Minél bizonytalanabb valakinek a státusa, annál könnyebben sérül a becsülete. A szegényebbeknek munkájuk szinte azonos becsületükkel. „Úgy pakold, nehogy a becsületöd is belerakd!” (Juhász A. 1970: 50).
A paraszti erkölcs becsületcentrikussága miatt több területen eltér a valláserkölcstől, s alkot egy sajátos, attól részben elkülönült erkölcsöt. A becsület éreztetett erőt ír elő – s ez sok vonatkozásban ellentmond a felebaráti szeretet parancsának. A szándéknál a következmény fontosabb, a megbocsátás helyett a visszafizetés, az együttérzés helyett versengés van, a belső, rejtett értékek helyett a tulajdonított értékeken nagy a hangsúly.
