A TANÁCS
586A TANÁCS
A faluközösség önkormányzata a földközösségben gyökerezik. A faluközösségben a közös földbirtoklás és az önellátó gazdálkodás következménye az erős egymásrautaltság volt és ez eredményezte az együttműködés szükségszerűségét, az erős közösségi kötelékek kialakulását. A földműves falu világszerte nemcsak településforma, nem együttélők szervetlen csoportosulása, hanem gazdasági szervezet és jogi közösség is volt, jogokban és kötelezettségekben egyaránt részesülők közössége. A rendkívül sokoldalú, az élet minden területére kiterjedő ügyek kialakították a faluközösség önkormányzatának és önigazgatásának fórumait. Az önkormányzatok országos elterjedéséhez a (köz)szabad eredetű közösségek szolgáltatták a modellt. A 11. századi törvények is ezekre a közösségekre hivatkoznak (Bolla I.–Horváth P. 1977: 11, 18; Kósa Szántó V. 1983: 48).
A középkor folyamán az egész falu jelen volt a falugyűlésen, ahol a legfontosabb döntések évente egyszer Szent György napján születtek. A falu azonban nemcsak a maga életének zökkenőmentes folytatását biztosító jogszabályokat alkotta meg, hanem azok megvalósítására, végrehajtására létre hívta az alkalmas testületet, szervezetet a hites férfiakból, esküdtekből álló tanácsot is. A tanács megalakulásának körülményeit, indokait jól szemlélteti egy nagyon késői, 19. századi példa, a tejfalusi közbirtokosság által először 1821-ben megalakított „szűkebb bizottság”, amely a hadnagy (a nemesi községek vezetője) által értekezés és intézkedés céljából összehívott testület. Ez a testület akkor hívandó össze, amikor „olyan állapotok adják elő magukat, ami miatt az egész helységet összehívni nem lehet, vagy a tárgy nem is érdemli … csősz-, pásztor-, erdőőrző-, bakterfogadás, tizedesállítás, mezővizsgálás, aprólékos excessusok megvizsgálása és elítélése, mértékek, mészárszékek vizsgálata…” (Csiba L. 1958: 312). A falugyűlés szerepe a későbbi (18–19.) századokban elsősorban a község vezető személyében – a bíróban – és testületében – a tanácsban – élt tovább. Ezenkívül egyes különleges jelentős esetekben, mint például a gyújtogató ellen hozott népítélet, bíráskodási funkciója is fennmaradhatott. Nem lehet eldönteni, hogy a 18. századi boszorkányperekben többször, Kelet- és Nyugat-Magyarországon egyaránt előforduló kifejezés, hogy a „falu törvént látott”, a „falu megbüntette” a falugyűlésre vagy a falu nevében ítélkező testületre, tanácsra vonatkozik-e (Wellmann I. 1980: 387; Degré A. 1963: 266; Schram F. 1970a: II. 408, 544, 573).
A falugyűlés által választott testület, a tanács feladatai a 18–19. században:
A szabad foglalással birtokolt határ művelési ágak szerinti beosztása, a nyomások kijelölése és rendjének megállapítása; a tilalmak és a szabadulás idejének megállapítása, meghirdetése; a tilalmak megtartása; a megművelt, bevetett határt védő porgolát kerítések elkészíttetése a gazdákkal; a határba járás rendjének, a különféle munkák idejének megállapítása; a legeltetés rendjének megállapítása; csőszök, kerülők, pásztorok fogadása, munkájuk ellenőrzése; a községhatár külső szélének esztendőnkénti bejárása, a szomszéd községek esetleges foglalásai elleni védelmezése (Papp J. 1992: 174; Molnár A. 1985: 100; Wellmann I. 1980: 377, 393, 395; Bárth J. 1984: 161).
Így például a számosállatnyájak szervezése a tanács hatáskörébe tartozott, míg a juhnyájak legeltetésére és haszonvételeinek ügyintézésére autonóm gazdasági közösségek 587alakultak, nemegyszer városrészek vagy a Székelyföldön falurészek – tízesek – szerint. A falusi közösséget képviselő tanács ezekben az esetekben csak a társulások számát, az egy-egy nyájban őrizhető állatok mennyiségét határozta meg, illetve legelőiket jelölte ki a községi határból. Hajdúszoboszlón az egyes nyájak, mint például az igás ökrök gőbői és az őrlős ménesek a kertségek zárt tömbjei vagy utcák szerint szerveződtek. Számukra a tanács, az elöljáróság, majd a tsz jelölt ki legelőt, s a gazdák házsorjában őrizték a jószágot. Ha a számosállatnyáj őrzésére nem községi pásztort alkalmaztak, hanem fennmaradt a sorőrzés, ennek megszervezése is a tanács feladata volt (Varga Gy. 1976: 164; Paládi-Kovács A. 1993a: 302–304).
A földesúri és állami adók, egyházi tized, árendák, taksák és egyéb közterhek igazságos elosztása, beszedése, elszámolása, a közmunkák elosztása, az előfogati sorrendiség megállapítása, a katonaállítás és a katonák elszállásolásának megszervezése is a tanács feladata volt (Komoróczy Gy. 1971: 86; Bárth J. 1984: 161; Molnár A. 1985: 100; Sárközy Z. 1958: 259).
A fentieken kívül a közbiztonság védelme, a közrend fenntartása, a rendbontók, jogszokásokkal szembekerülők elítélése, megbüntetése, a közerkölcsök megtartása, a peres ügyekben döntés meghozása, a különféle igazolások kiadása, az egyház ügyeinek intézése is a tanács kötelességei közé tartozott (Molnár A. 1985: 100).
Az úriszék figyelemmel kísérte és ellenőrizte a falusi gazdálkodást, a községi számadásokat, ítéleteket is hozott az ezzel kapcsolatos ügyekben (Kállay I. 1985: 67). Nemegyszer a falusi közigazgatás ügyeibe is beavatkozott: a 18. század második felében a nagykállóiakat felszólította, hogy a naponta kijáró sertéscsürhe helyett kondát tartsanak, vagy Nyíregyházán az úriszék jelölt ki új helyet a gabonásvermek számára. Az is előfordult, hogy a falusiak megalapozott panaszára leváltotta a bírót (Kállay I. 1985: 68–70).
