90.
Most, hogy a sorssal is kell küzdenem.
Pártjára állj, engem porig alázván,
Utó-csapást ne tarts föl ellenem.
Ne légy, szivem majd estéből ha felkelt,
A már legyőzött bú utó-hada;
Viharos éjre ne hozz borus reggelt;
Halál-döfést ha mérsz: csak vágd oda!
Ha elhagysz: ne a legvégsőbe’ menj,
Apró bajok ha mérgöket kiönték;
Rohamba’ jőj; az első hadd legyen
Minél a sorstól nem sújthatna több még.
Egyéb csapást aztán, akármit lássak, |
Ez egy után, nem érzek csapásnak! |
![Arcanum Újságok](https://maps-static-cdn.arcanum.com/media/uploads/promo/adt-hu.jpg)