Tokio
Tokio (azelőtt Jedo), Japán fővárosa és a mikádo székhelye, Nippon sziget DK-i partján, Muzaszi tartományban, a róla elnevezett öböl ÉNy-i végében, a Szumida-gava torkolatánál, vasúti vonalak végpontján, (1894) 1.242,224 lak., jelentékeny iparral, amely főképen selyem- és pamutkelmék, lakkozott tárgyak, faience, porcellán és emailmunkák készítésével, épületfa előállításával és gépgyártással foglalkozik. Bár az európai kereskedelem székhelye Jokohoma, T.-nak is élénk a forgalma. 1890. a behozott áruk értéke 143,73, a kivittekké 72,56 millió frank értékü volt. T. a japán tudományosságnak is középpontja. Legkiválóbb kulturális intézményei: az egyetem (12 idegen és 40 benszülött tanárral); a mérnöki főiskola kitünő gyüjteményekkel; a közkönyvtár (143,000 kötet) ritka kincsekkel; a földrajzi, a pedagogiai társaság; kereskedelmi, ipar-, zene-, erdészeti, mezőgazdasági iskola stb. T. csak 1868 óta fővárosa Japánnak; ezelőtt Jedo néven volt ismeretes; a szajgun parancsára egy félévig benne kellett lakniok az összes fő daimióknak családjaikkal együtt. Ez okból mintegy 6 km.-nyi kerületben magas körfalak épültek, amelyben a daimiók házai állottak. Az 1868-iki forradalom ezeket lerombolta és most a várban csak a mikádo és a miniszterek európai külsejü házai állanak. T. többi része nagyobbára alacsony faházakból áll; a téglaépületek száma még csekély; az utcák közt még sok helyen találni üres telkeket és kerteket; amelyek közt a legérdekesebb a botanikus kert. Az épületek közt a legkiválóbb az Aszakusza nevü buddhista templom, amely Kuannon istennőnek van szentelve, közelében van a természetrajzi és a néprajzi gyüjtemény. Érdekesek még T.-ban a temtők is, amelyek a lakosok sétahelyéül szolgálnak. V. ö. Guimet Emil, Promenades japonaises, T.-Nikko (Páris 1889).
