Sarkantyuka
Sarkantyuka (növ., sárga v. királyszinü felfutó, vitrespán, Tropaeolum L.), a róla nevezett család egy- v. többnyári, csavargódzó, ritkán heverő füve, 35-40 faja Dél-Amerikában terem. Levele váltakozó, paiszforma vagy ujjas, szögletes, karéjos vagy szabdalt. Virága magános, a levél tövéből ered, ritkán piros vagy kék, sarkanytus (l. az ábrát), termése száraz vagy taplós-húsos. A Tr. maius L. (spanyol sarkantyusvirág, nagy sárga tölcsére, sárga szarkaláb, indiai torma, királyszinü virág) egynyáréltü, 1684. Peruból került Európába, most sok fajtáját ültetik. Szára többnyire kúszó, levele paizsdad, virága nagy, narancsszinü vagy pirosba játszó, jóillatu.
Sarkantyuka.
Pormustárízü, süly ellen hasznos (herba nasturtii Indici), salátának is elkészítik, virágbimbóját, továbbá az éretlen gyümölcsét ecettel meg sóval savanyítva kápri helyett eszik. A mustáréhoz hasonló csípős éteres olajat is állítanak elő belőle. A Tr. minus L. kisebb, levélkaréja meg a szirma szálkahegyü. Perui, épp ugy használják mint az előbbit. A Tr. aduncum Sm. felső két szirma szabdalt, sarkantyuja görbe. Kedvelt kerti virág. A Tr. tuberosum R. et P. (mayua a peruiak nyelvén) szára 2-21/2 méter magasra felkúszik, levele ötkaréju. Hazája Peru és Lima, ehető tőkegumójáért termesztik, 1200 méter magasságig megterem s a nép mindennapi ételének egyik nevezetes része. Angolországba 1828. mint kerti virágot hozták, ott jól megterem, azért termesztését a burgonya helyett ajánlják. Nyersen fűszeres saláta, megfőzve tápláló étel lesz. Dísznek kevésbbé alkalmatos, mert apró virága csak meleg őszön fejlődik. A Tr. Lobbianum Paxt. sok fajtája a virágvedernek csinos dísze; virága csillogó piros, hazája Collumbia (l. a Teremnövények képmellékletén). A montevideói skarlátpiros Tr. pentaphyllum Lam. pedig pompás kerti iszalag. Mind a kettő gumótermő.
