Ráolvasás
Ráolvasás, az igézés ama neme, mely formaszerü varázsigék, vagyis bűbájoló imádságok elmondásában áll és ezekkel akar valami gyógyítandó bajt orvosolni, fenyegetőt elhárítani, vagy akármi másféle csodás hatást előidézni; tehát a bűvölés (l. o.), varázslás tágabb fogalomkörébe tartozó babonás cselekedet, mely a szó hatalmába vetett hiten alapul. De rendesen egyéb varázsló vagy bűbájoló cselekedetek is kisérik, mint már az iralás szó magyarázatánál említettük. A R. többnyire a javasok (l. o.) mestersége, kiket a magyar alföldön seppegőknek is hivnak (ugyanigy a német és finn babonában is), minthogy R.-aikat rendesen seppegő, vagyis suttogó hangon mondják el; akár mert igy hatásosabbaknak vélik, akár mivel nem akarják, hogy varázsigéiket mások is eltanulják tőlük. A betegségek elleni R.-ok, melyek a leggyakoriabbak, többnyire abból a babonás hiedelemből indulnak ki, hogy a betegséget valamely a testben lakó gonosz démon okozza, melyet a R. által ki lehet űzni. De amint a beteg testből ki, épp ugy az egészségesbe be is lehet varázsolni a bajt, amiért is a R.-nak oly fajtái is gyakoriak, amelyekkel valakire át lehet a bajt hárítani. Vannak továbbá egyéb, p. tolvajt megkötő, elveszett vagy ellopott tárgyat megszerző, fegyvert edző, láthatatlanná tevő, kincset fellelni segítő, a jószágot (ingót és ingatlant) gyarapító vagy rontó stb. R.-ok; főképen pedig a szerelmi varázslás szolgálatában állók, amelyek szintén több csoportba oszthatók a szerint, amint szerelemkeltés, hárítás vagy áthárítás, megtartás stb. a céljuk. Sok R.-nak közös vonása a homeopatikus alapelv (similia similibus), amely benne kifejeződik. Igen sokban pedig valami kis mitoszról történik említés, mely összefüggésben áll a varázslás céljával s mintegy a magyarázata annak, miért fordul az igéző éppen az illető és nem más felsőbb lényhez a kérdéses esetben. A R.-ok ősrégi volta mellett számos ókori följegyzés is tanuskodik, minőkből igen takaros kis gyüjtemény olvasható Heim Rikárd Incantomenta Magica Graeca Latina c. munkácskájában (Lipcse, Teubner 1892). Magyar R.-okról az Igézés alatt idézetteken kivül v. ö. még Ipolyi, Magyar myth. 396. s köv. old. Számos magyar R.-t találhatni a Nyelvőr és az Ethnographia köteteiben, valamint Kálmány Lajos népköltési gyüjteményeiben (Koszoruk és Szeged népe). Scherer, Altdeutsche Segen (1885); Weinhold, Altdeutsche Verwünschungsformeln (1895); magyar emlékekről: Szilágyi Áron (Magyar Nyelvőr II., 1873, 308. old.); Heinrich Gusztáv, A merseburgi R.-ok (Philologiai Közlöny IX., 1885, 371. old.).
