Noumenon
Noumenon (gör.). Az újabb filozofiában Kant műszava, mely azon az elméleten alapszik, hogy ismereteinknek két egymástól független forrása van, az érzékiség és az értelem. Amit az érzékek útján ismerünk meg, az csak jelenség, fenomenon; ugy ismerjük meg a dolgokat, amint érzékeinknek föltünnek; az értelem pedig, igy véli Kant eleinte, a dolgokat, amint magunkban vannak, ismeri meg. Később a Tiszta ész kritikájában, fölismeri, hogy az értelem sem ismeri meg a dolgokat a maguk mivoltában; az is csak a jelenségek világának megismerésére szolgál. Ha azonban a dolgot, mellőzve érzéki és értelmi felfogásunkat, tekintjük, akkor e N. a núsz (ész) tárgya, de mint olyant nem ismerhetjük meg, sőt azt sem tudhatjuk, van-e? A N. tehát csak határfogalom, amely annyit jelent, hogy amit mi ismerhetünk meg, az csak jelenség, ami ezen kivül van, arról nem tudhatunk semmit.
