Megdicsőülés.
Megdicsőülés. Jézus Krisztus M.-e, mennyei fényben megjelenése már szt. János által történt megkeresztelése alkalmával nyilvánult, midőn «megnyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galambképen lejőni és reászállni». Más alkalommal «imádkozva Atyjához mondá: Atyám dicsőitsd meg a te nevedet. Erre szózat jöve az égből: Megdicsőítettem és ismét megdicsőítem». (Ján. 12, 38.) Krisztusnak M.-e szinváltozásának is mondatik (transfiguratio). Emlékére szolgál az aug. 6. ünnep, még pedig a gör. kat. egyházban a 12 nagy ünnep egyike korábbi, mint a latin egyházban, hová 1457. Kallixtus pápa hozta be, mire alkalmul szolgált a keresztényeknek a törökön kivivott győzelme Belgrádnál.
A tárgyilagos megváltás befejeztetvén Krisztus által, valamint lelkünk a megszentelés által újjá születve, újjá alakítva, magasabb állapotra emeltetett: ugy a testnek is, mely a lélek miatt van teremtve és a természetesnek, mely az ember miatt van alkotva, meg kell változtatnia, újjá alakíttatnia, méltóbb, magasabb állapotra kell emeltetnie, hogy a lélek menyegzői ruhába öltözve, a test is azt öltse magára s az egész természet, hogy ekként megdicsőülve az ember, dicsőüljön meg az ő lakása is. (Jel. 8, 19-22. Pét. II. 3, 7-12. Máté 19, 28.) A megdicsőítendő emberi test képét mutatja az Üdvözítő az ő halottaiból föltámadt megdicsőült testében. L. még Apoteozis.
