Kiváltság
Kiváltság (privilegium), a szónak tágasabb értelmében minden kivételes jog (jus singulare), minden eltérés a rendes v. közönséges jogtól (jus generale, commune). A kivételes jog lehet kedvező (favorabile) vagy hátrányos (odiosum) a szerint amint azoknak jogait, akiknek részére szól, a közönséges joggal szemben kitágítja v. megszorítja. A kedvező K.-ot, ha mindenkire kiterjed, aki a törvény által föltételezett állapotban van, jogkedvezménynek (l. o.) nevezik. Szorosabb értelemben K.-on csak azt a kivételes jogot értjük, mely bizonyos meghatározott személy, dolog v. követelés javára v. kárára (ez utóbbi esetben u. n. privilegium odiosum) kivételt tesz a közönséges jog alól. A személyre szóló K. privilegium personae; a dologra v. követelésre szóló K. privilegium rei. A K. lehet igenleges (P. affirmativum) a. m. bizonyos, másokat nem illető előjog, vagy nemleges (P. negativum vagy immunitás), azaz mentesség a nem kiváltságolt állampolgárokat terhelő valamely kötelesség alól; adható továbbá ingyen (P. gratuitum) v. bizonyos ellenszolgáltatás mellett (P. oncrosum). A jogkedvezmények a tárgyilagos jognak, a szorosabb értelemben vett K.-ok ellenben csak alanyjogoknak képezik forrását.
