Kiosz
Kiosz (Chios, törökül Szakisz-Adasszi), 1. sziget Kis-Ázsia nyugati partjain; Szamosz és Leszbosz közt fekszik, s az 1881-iki földrengés előtt az Egei-tenger görög szigetei közt a legszebb volt. A 826,7 km2 területü szigetet északon kopár mészhegyek övezik, melyeknek legmagasabb (1264 m.) csúcsa az Oros (régente Hagiasz Iliosz); déli része dombos vidék, s csak közepén, a főváros körül síkság, melyet narancs- és citromerdők födnek. Éghajlata száraz; egy-két patak öntözi földjét, mely az ókorban hires volt termékenységéről. Most bort, olajat, gyapotot, fügét, déli gyümölcsöket és főleg mézgát termel. A sziget a Dsezairi-Bari-Szefid török villajet alá tartozik, és (a kis körülfekvő szigeteket is hozzászámítva) 59,000 lakossal birt, az aga s egy görög püspök székhelye; kikötőjét, melynek két világító tornya van, (1890) 828 hajó, 589,782 tonnatartalommal látogatta. Története összefolyik a jónokéval, akik a dór vándorlás után elfoglalták. Kyros óta a persák birtokolták, azután hol Athén szövetségese, hol ellenfele (peloponnezusi háboru) volt, Nagy Sándor óta pedig a többi görög városok sorsában osztozott. A művészetek korán kifejlődtek K.-ban; a Melas által alapított tekintélyes szobrásziskola négy nemzedéken át fentartotta magát; az epikus költészetet a homeridák iskolája művelte, mert K. is azon hét város egyike volt, ahol Homer született; Jon ditirambokat, elégiákat irt, Theopompos hires történetiró volt. Mint a pergamumi birodalom része Kr. e. 133. Rómához csatoltatott, s aztán, a birodalom megoszlása után, a bizanci császárok birták 1346., mikor a genovai Maona és később a Giustiniani társulat gyarmatosította. 1566. a törökök elfoglalták, s kiváló előjogokkal ruházták föl a szigetet, mely ekkor érte virágzása aranykorát. Az 1822-iki görög felkelés alkalmával a törökök csaknem egészen elpusztították K.-t, mely csak lassan tért magához; 1881 (ápr. 3-11.) a földrengés pusztította el, melynek 3000 ember élete s K. városa teljesen áldozatul esett. V. ö. Eckenbrecher, Die Insel Chios (Berlin 1845); Henriet, Mémoire sur les tremblements de terre de l'île de Chio (Marseille 1884).
2. K. (Ghio, tör. Gemlik), ősrégi kikötőváros Kis-Ázsiában, Khodavendikjár török vilajetben, a Márvány-tenger Indsir Limán nevü öble mentén. A niceai érsek székhelye, 7050, többnyire görög lakossal, akik selyem-, gyapju- és olajbogyókereskedéssel foglalkoznak. A porta hajógyárai itt vannak. K.-t a monda szerint Herakles alapította; Miletos gyarmata volt és a hellén korban Prusias volt a neve.
