Hugyvérüség
Hugyvérüség (uraemia), a vér összetételének ama megváltozásából ered, amely a beteg vesének a vér összetételét szabályozó működése alábbszállásából, vagy kimaradásából következik, amikor is a rendes körülmények közt a vizeletben kiürülő anyagok a vérben tartanak vissza. Hogy a vizelet melyik alkatrésze mérgezi meg a szervezetet oly módon, hogy a H. tünetei létrejönnek, ismeretlen. Sőt az is lehetséges, hogy a H. nem közvetlenül a vizelet visszatartásából, hanem ez az által okozott kóros anyagcsere rendellenes terményeinek a szövetnedvekbe való jutásából származik. Alakjai: akut H. a) hirtelen fellépő rosszullét érzete, erős főfájás, szédülés, hányás, az öntudat elvész, a reflexek megszünnek, a záróizmok megbénulnak (komatózus alak), néha hüdések és görcsök lépnek fel; b) a kórképben a görcsök uralkodnak, amelyek többé-kevésbé hiven utánozzák az epileptikus görcsöket (konvulziv alak). Máskor az urémia deliriumokban v. kinzó nehéz légzési rohamokban nyilvánul. Az urémia ezen alakjai képezhetik a vesebaj első tüneteit, máskor vesebántalmak lefolyása alatt egy korábbi v. későbbi tünetet képezve, többször ismétlődnek. Akut uremikus roham néha gyorsan, halálosan végződhetik. Lassan fejlődő vesebajnál az urémia is idült lefolyást mutat. Tüneteit gyakori fejfájás, étvágytalanság, hányás, székrekedés, hasmenés, hörghurut, nehéz légzési rohamok, füzugás, süketség, látási zavarok, amelyeknek változékonysága jellemző, bőrviszketés, érzési eltérések, az emésztő szervek megbetegedése, különösen hasmenés, az intelligencia alábbszállása, csendes deliriumok, rángások, kiterjedt görcsök stb., amelyek igen különböző egymásutánban és kombinációkban, időnként változó intenzitással léphetnek fel. A H. kezelésénél a kiválasztások előmozdítása képezi a célt. Erre szolgálnak a különböző hugyhajtó, a bélkiválasztást fokozó meleg fürdők és pilokarpin, a vérben visszatartott mérges anyagok kiürítése céljából végzett bő vérbocsátások. az egyes tünetek ezek mellett a megfelelő tüneti gyógykezelést teszik szükségessé.
