Herefélék
Herefélék, mezőgazdasági értelemben, takarmánynak termelt hóherenemü növények, különösen a vörös-, fehér-, korcs- és biborlóhere, továbbá a közönséges, homoki és komlós lucerna, a baltacim és a nyulhere. A H. következő jelentékenyebb betegségekben szenvednek: 1. Hereuntság. Különösen a vöröshere és a lucerna betegsége, mely abban áll, hogy ha valamely földön rövidebb időközökben termeltetnek e növények, fejlődésük satnya lesz, anélkül, hogy ennek határozott okát lehetne adni. Kiderítve e betegség még nincs. Ellene azt ajánlhatni, hogy a hereféle, kivéve a laltacimet, mely nem szenved e betegségben, legalább 10 évig ne termtessék hereunt talajon. 2. Hererák. Valamennyi herefélét - a baltacimet is - megtámadja s néha járványszerüleg pusztít. A megtámadott herések egyes foltjain a növények hervadni, majd rothadni kezdenek, ugy hogy végre csak a növényzet felbőrei és edénynyalábjai maradnak meg. A beteg növények tövéből azután fehér pednész verődik ki, melynek molyhai között később feketeszinü szemcsék képződnek. E szemcsecskék többnyire mákszemnagyságuak, de néha 1 cm.-nyi terjedelmet is öltenek, kemények s belül fehérek. E betegséget a Sclerotinia Trifoliorum Erikss. (Peziza ciboriodes Fr.) nevü gomba okozza. Ellene, ha erősen támadta meg a herést, a vetés kiszántása ajánlható s az, hogy a beteg táblára néhány évig ne vessünk herefélét. 3. Gyökérgyilkoló. A Leptosphaeria circinans Sacc. (Rhizoctonia violacea Tul.) nevü gomba neveztetik igy, mely a herfélék gyökereit sürü violaszinü fonadékkal, a gomba miceliumával veszi körül s elöli. A betegség kerekded foltokban jelentkezik a hereföldeken, mely foltokban nyáron a növények sárgulni kezdenek s 1-2 hét alatt kivesznek. A betegség főleg nedves talajokban pusztít s a hereféléken kivül a burgonyát, a cukor- és takarmányrépát, továbbá a spárgát s egyéb növényeket is megtámad. Ellene ajánlják a beteg foltokat mélyen felszántani s égetett mészszel bhinteni, továbbá a foltok körül 60 cm. mély védőárkot ásni, melynek talpa és falai kénporral hitnendők be. A foltokon néhány évig olyn növény nem termelhtő, melynek gyökereit a gomba megtámadja. 4. Lisztharmat. A leveleken és a száron lisztnemü, könnyen letörölhető bevonatot alkot, melyben később apró, fekete szemcsék tünnek fel. A betegség okozója aherék és a lucernáknál az Erysiphe Martii Lév. nevü gomba. Ellene kénezés használ. 5. Ragya. A levelek felső lapján s a szárakon fakó, később sötétedő és elszáradó foltok észlelhtők, mig a levelek alsó lapján cukorpornemü bevonat támad. E betegséget, mely nedves meleg időjáránál a növényeket tönkreteteti, a Peronospora Trifoliorum De By. nevü gomba okozza Ellene a bordeauxi keverékkel (l. o.) való védekezés használ. 6. Rozsda. A leveleken és a szárakon eleinte vörösbarna, később fekete foltok jelennek meg, melyeket a heréknél és a baltacimnél az Uromyces Trifolii Lév., a lucernáknál az Uromyces striatus Schroet. nevü gomba okoz. Ellene biztos védekezés nincs. 7. Az aranka (l. o.), mely a baltacimet is megtámadja. 8. A szádorfűnek (Orobanche) nevezett virágos élősködő növények a herefélék gyökerein élve, ezek stnyulását és kiveszését okozzák. Ellnük a szádorfüvek kigyomlálását ajánlhatni akkor, midő magvaikat még nem érlelték, továbbá óvakodni kell a szádoros hermagvak vetésétől. A szádormagvakat kicsinységüknél fogva a heremagvakban felismerni nagyon nehéz, miért ehhez szakértői vizsgálat szükséges. Csupán a heréken észleltetett: 9. A levélvarasodás, mely abban áll, hogy aleveleket azok mindkét lapján kiemelkedő sárga, majd sötétbarna foltok lepik be; e betegséget a Phyllachora Trifolii Fckl. nevü gomba okozza. Csupán a baltacimen észletetett: 10. A szárazfeketedés, mely abban áll, hogy a szár egész hosszában v. kisebb-nagyobb (1-10 cm.) darabokban megfeketedik, ugy néz ki, mintha tüzön perzselték voln meg azt. A betegt növények virágai időelőtt elszáradnak és lehullanak. A beteg növényeken a Vermicularia Dematium Fr. nevü gomba találtatik de nem bizonyos, hogy ez-e a betegség okozója. A szárfeketedés hazánkban még csak Füzitő közelségében észleltetett, hol nagy kárt tett.
