Gobi
Gobi (Samo), a Mongol-felföld nagy részét alkotó sivatag Szibéria és Khina között, körülbelül 400 km. hossuságban és ugyanoly szélességben, ami csak a nyugati részében nagyobb. Kavics és homok borítja a földet; kevés helyen zavarja meg ezt az egyhanguságot néhány dombsor, amelyeken bokrok is nőnek. A szárazság és vizhiány benne nagy; kutak, amelyek jó távol vannak egymástól, nagyobbára rossz vizet tartalmaznak. Ahol homok fedi a földet, a növényzet teljesen hiányzik; a kavicsos és még inkább a sivatagot környékező hegyek aljában füvet már találni, de fát és bokrokat nem igen. Faunája is nagyon szegény; csakis a vizek körül találhatók a vad teve, szarvas, vadkan, nyulak és antilopék. A G. első ismertetői, a jezsuiták (Gerbillon és társai) elbeszélése szerint az egyes hegyek magassága igen nagy lett volna. Régen, midőn a környék hegyeiről még sokkal több viz folyt le, Ázsia belsejét akkora tenger, mint a Földközi, foglalta el, amelynek felszine az oceáné fölött 1500 m.-nyi lehetett; mélysége pedig sok helyen 900 m. Ennek a tengernek kiszáradt feneke Ny-i részében Han-hai, K-i részében pedig a G. nevet viseli. A Han-hait, vagyis a Tarim medencéjét egy részekre szakadt domblánc, egykoron szigetsor, amely Barkutól Khamin át Szu-csu felé huzódik, boritja. A K-i rész, vagyis G. több medencére oszlik, amelyeknek külön-külön mocsara vagy vizrendszere van. A G.-n az éghajlati különbségek igen nagyok; nyáron rendkivüli forróság, télen pedig dermesztő hideg van. A lakosok nomád mongolok. A főbb utak, amelyek rajta keresztülvezetnek, a következők: 1. Kjachtából Urgán, Kalganon és Csang-kia-kun át Pekingbe; ez utat az orosz posta 12-14 nap alatt teszi meg; 2. Nercsinszkből a Dalai-nortól Ny-ra fekvő Kupei-khadon át Pekingbe; 3. A Dalai-nortól K-re Khalkán át Khailarba; 4. Kvei-hva-csöngből Uliasszutaiba; 5. Urgából Szair-Usszun át Uliaszszitaiba stb. A G.-ről az első hirek Marco Polotól származnak. Részletesebb adatokat közölt Gerbillon jezsuita práter (1688-98), azután Ysbrand Ides. hollandi férfiu 1692-94., Timkovszkij, Burage botanikus, Fuchs csillagász (1830-31), orosz uatazók, Grant (1860) főképen pedig Prsevalszkij és Pjecov, Szosznovszkij, Mattuszovszkij. V. ö. Grant, Route from Pekin to S. Peterbourg via Mongolia (proc. 1871); Ney Eliás, On a journey through Western Mongolia (Proc. vol. XVII. no. 5.).; Richthofen, China. I. köt. 23. és köv. I. 1877).
