Fénytörés
Fénytörés. Ha a fény két különböző közeg határán áthalad, akkor általánosság irányától eltér,
a két közegben tehát a fénysugár iránya általánosságban különböző, a fénysugár a határfelületen megtörik. Eme jelenség neve F. Az irányeltérítés nagysága függ a két közeg minőségétől és állapotától, valamint attól, hogy miképen fekszik a fénysugár a határfelülethez képest. Utóbbira vonatkozólag fennáll a Snellius-féle törvény. Ha ugyanis a fénysugár beesési helyén a válaszfelületre emelt normalis és a fénysugár képezte szöget beesési szögnek (i), a megtört sugár és a normalis képezte szöget pedig törési szögnek (r) nevezzük, akkor a Snellius-féle törvény ugy fejezhető ki, hogy a beesési szög szinusza osztva a törési szög szinuszával, ugyanazon két közegre nézve állandó érték, azaz sin i/sin r = n, hol n i az r-től független állandó érték. Ha a fénysugár az A közegből a B közegbe halad, akkor ezen n érték neve: a B közegnek A közegre vonatkoztatott törésmutatója, vagy fénytörő képessége. Ha B-nek törésmutatója A-ra vonatkozólag n1, C-nek pedig n2, akkor C-nek B-re vonatkoztatott törésmutatója n2/n1. A törésmutatók meghatározása szempontjából ez igen fontos, mert ha meghatározták bizonyos anyagoknak törésmutatóját egy anyagra vonatkozólag, akkor ezen adatokból amaz anyagoknak egymásra vonatkoztatott törésmutatóit egyszerüen kiszámíthatjuk. Rendesen a vacuumra vonatkoztatott törésmutatót szokták megadni, mit abszolut törésmutatónak vagy egyszerüen törésmutatónak is neveznek.
A kisérletek azt mutatták, hogy a törésmutató különböző szinü fényre különböző vagy a fényrezgési elmélet nyelvén beszélve: a törésmutató függ a fény hullámhosszától; ha tehát fehér fény halad át két közeg határán, akkor a fehér fényben lévő különböző szinü sugarak különféleképen töretnek, azaz a fehér fény szineire bomlik. (l. Szinszóródás). Valamely anyag törésmutatójának meghatározása az illető anyagból készült prizma segítségével történik legpontosabban. Ez esetben a közvetlen lemérés tárgyát a prizma törőszöge s a prizmára beeső és a prizmából kilépő fénysugár közötti fénykülönbség képezi; a mennyiben pedig utóbbi érték a prizma állásától függ, rendesen azt az állását választják, melynél amaz iránykülömbség a legkisebb (deviacio minimuma) vagy p. midőn a prizmából kilépő fény a prizma lapjára merőleges. Az eddig megvizsgált legtöbb anyagnak törésmutatója az egységnél nagyobb. Kivételt tesz néhány fém, p. az ezüst. Néhány anyag törésmutatójának értékét a natriumfény D vonalára vonatkozólag a következő táblázat mutatja:
Az eddig leirt módon történik a fénytörés nem kristályos, valamint szabályos rendszerben jegecesedő anyagokban. A többi 5 rendszerhez tartozó kristályokban a beeső fénysugárból nem egy, hanem két megtört sugár keletkezik. L. Kettős törés. - F. ásványtani szempontból, l. Sugártörés.
