Elvétés
Elvétés (aberratio ictus) alatt a büntető jogban azt az esetet értjük, midőn a tett végrehajtásának pillanatában előfordult E. folytán a tettes általt szándékolt vagy ahhoz hasonló eredmény nem a célba vett, hanem más tárgyon következik be. A Pálnak szánt golyó stb. Pétert találja. Ez az eset lényegileg különbözik a tárgyban történt tévedés - error in objecto - esetétől, amelyben a tettes tényleg azt találja, akit találni akart, de az ellen a tárgy ellen csak azért fordult, mert azt tévedésből annak tartotta, aki, vagy amely ellen fordulni akart, tehát tévedésből a kiszemelt helyett más tárgy ellen irányozza tevékenységét, mert ezt amannak tartja. Példa: Péter lelövi Pált, mert Pálban régi ellenségét, Jánost véli felismerni. Ez az utóbbi eset nem vitás. A bekövetkezett eredmény, mint szándékos számítandó be a tettesnek; a tettes azon a tárgyon azt az eredményt akarta előidézni, s elő is idézte, p. Pálra lőtt s Pált lőtte agyon - az indokra vonatkozó tévedés, hogy t. i . csakis azért lőtt Pálra, mert őt Jánosnak tartotta, a beszámítás szempontjából irrelevans. Csak ha és amennyiben a valósággal megsértett tárgy a tettes által abban találni vélt - képzelt - tárgygyal nem azonos büntetőjogi értékü, az error igenis figyelembe veendő. A tévedés szempontjából két eset képzelhető. Péter agyonlő egy nőt, mert a sötétben feleségét vélte benne felismerni, akit meglőni akart és csak a lövés után győzödik meg arról, hogy idegen nőre lőtt. Vagy megfordítva: Péter agyonlő egy nőt, mert a sötétben idegen nőnek és pedig annak a nőnek tartja, akit meglőni akar; csak a lövés után tudja meg, hogy saját feleségét lőtte le. Az errornak befolyása az, hogy vádlott mindkét esetben csak a btkv. 279. §-a alapján vonható büntetés alá, a szigorubb minősítés - a 280 §. - reá egyik esetben sem alkalmazható. Az első esetben azért nem, mert nem a feleségét ölte meg, jóllehet azt akarta megölni, s nem lehet szó a feleség elleni emberölés kisérletéről sem, mert a feleség ellen vádlott mit sem tett, ami a feleség elleni merénylet megkezdésének volna tekinthető, a feleség elleni ölés kisérletének tárgyi eleme tehát teljesen hiányzik. A második esetben azért nem, mert habár vádlott tényleg feleségét lőtte agyon, de ezt nem akarta. Szándéka nem a feleség, hanem egy idegen nő ellen irányult. Vádlott, midőn az előtte álló nőre lőtt, nem tudta, hogy ez a nő az ő felesége, nem birt tehát tudomással a cselekmény sulyosabb beszámítását okozó ténykörülményről, ez a ténykörülmény azért a btkv. 82. §-a által is elfogadott általános büntetőjogi elvnél fogva neki be nem számítható. Másképpen állana a dolog, ha a felhozott példában a nő, kire Péter lőtt, azért, mert feleségének tartotta, Péter anyjának bizonyulna. Minthogy az anyján elkövetett szándékos emberölés szinte a btkv 280. §-a alá esik, a két tárgynak büntetőjogi értéke azonos, s vádlott a 280. §. alapján büntetendő.
Az E. esete azonban vitás. Némelyek szerint E. esetében kisérlet állapítandó meg a célba vett tárgy ellen, kapcsolatban a valósággal bekövetkezett jogsérelemnek culposus - gondatlanságból történt - elkövetésével, ha és amennyiben ez a bekövetkezett jogsérelem «előrelátható» volt, mert az előreláthatlan eredmény, mint véletlen, büntetőjogi felelősség alapját nem képezheti. Ha tehát a Péter által kilőtt s Pálnak szánt golyó E. folytán Jánost találja s megöli, s vádlott azt, hogy golyója esetleg más embert találhat, előreláthatta, Péter a Pál ellen elkövetett szándékos emberölésnek kisérletében, és a János ellen - gondatlanságból történt megölése miatt - elkövetett emberölés vétségben bünös. Ha a Jánososn ejtett jogsérelem előrelátható nem volt, az emberölés vétsége mint be nem számítható elesik, s igy vádlott, jóllehet embert megölni akart, s tényleg embert meg is ölt, mégis, nem bevégzett szándékos emberölés, hanem csak emberölésnek kisérlete miatt büntethető. Mások legalább is furcsának találják, hogy a nem lényeges körülménynek és tévedésnek ily óriási hatás tulajdoníttassék s a vádlottnak bünösségét ennyire devalválni képes legyen. Az E. pedig nem közönyös ugyan a bünösnek, kinek céljaival ellenkezik, de büntetőjogi szempontból, feltéve, hogy a célbavett és a helyette talált tárgy büntetőjogi értéke egyenlők, teljesen lényegtelen, mert a példánál maradva, a szándékos emberölést büntető törvény nem Péter vagy Pál életének, hanem általában emberéletnek védelmét célozza, - embernek életétől szándékos megfosztása a szándékos emberölésnek bevégzett büntettét képezi, minthogy pedig vádlott embert ölni akart és embert ölt, vádlott ebben mondandó ki bünösnek; az, hogy az emberéletet nem abban az egyénben sértette meg, melyet célbavett, a beszámítás szempontjából lényegtelen, mert a jog előtt Péternek az élete annyit ér mint Pálnak az élete, s mert a tettesnek szubjektiv célzata a bűntett tényálladékán kivül esik. A m. kir. Kuria ezt a felfogást tette magáévá, s 60. sz. Döntvényében elvileg kimondotta, hogy miután E. esetében épp ugy mint error esetében a bűncselekménynek csak alanyi eredménye változott, nem pedig annak természete, miután az E. az okozati összefüggést a tettes szándéka és ennek foganatosítása között meg nem szakítja: «oly esetben, midőn a tettes mást sértett mint akit sérteni akart, a bűnhalmazat szabályai alkalmazást nem nyernek, hanem a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha bűncselekményét az ellen a személy ellen követte volna el, akit megölni vagy testileg megsérteni akart».
Nem lehet tagadni, hogy ez a nézet jobban megfelel a dolog természetének s a jogérzületet jobban elégíti ki, s támpontot talál tételes törvényünk szövegezésében is, mely a célbavett és a talált tárgynak azonosságát nem követeli. Magától értetik, hogyha a célbavett és a talált tárgy büntetőjogi értékökre nem egyenlők, ez a körülmény épp oly figyelembe veendő, mint fentebb az error in objecto esetében láttuk; aki tehát idegen nőre célozva, E. folytán nejét lőtte agyon, vagy megfordítva, nejére célozva idegen nőt ölt meg, mindkét esetben csak közönséges szándékos emberölésért felel s az első esetben a megöltnek, a másik esetben a célbavett személynek házastársi minősége terhére nem eshetik. Magától értetik továbbá, hogyha a bűnös a célbavett tárgyat és amellett egyuttal más tárgyat is talál, E. esete tulajdonkép fenn nem forog; ilyenkor - ha csak a másik tárgyon ejtett jogsérelem előreláthatlan voltánál fogva beszámítás alá nem jöhető véletlent nem képez - a bűnhalmazat szabályai alkalmazandók, s a másik tárgyon ejtett jogsérelem mint szándékos vagy gondatlanságból elkövetett beszámítandó, aszerint, amint a bűnös ennek a másik eredménynek is bekövetkezését vagy «előrelátta», vagy kellő gondosság mellett «előreláthatta».
