Eke
Eke (lásd a négy képmellékletet).
1. ábra. Vidats-féle egybarázdás eke, oldalnézetben.
2. ábra. Vidats-féle egybarázdás eke, felülnézetben.
3. ábra. Sack-féle egybarázdás eke előhántóval, oldalnézetben.
4. ábra. Sack-féle egybarázdás eke előhántóval, felülnézetben.
Az őskorban faágakkal, hegyes csontokkal lazították a talajt. A reánk maradt ily lazító eszközök arra vallanak, hogy azok csak a talaj felturására szolgáltak. E. elnevezést épen ezért talán nem is érdemelnek. Mindazonáltal a görögök Triptolemost, az egyiptomiak Osirist, a kinaiak Khin-Nong-ot tartják az eke feltalálójának. A reánk maradt szerkezetek évszázadokon át alig mentek keresztül némi változáson és lényeges javítást csakis a rómaiak tettek, midőn a föld szétturására vagy forgatására két vizszintes szárnyat alkalmaztak, amiből fejlődött a még mai napig is látható faekének földforgatást célzó kormánylapja. Nevezetes tény, hogy egész napjainkig, eltekintve a kivitel és anyag tökéletesbítésétől, a szántási munka elvén változás nem történt s Mechwart-nak maradt fenn, hogy a szántás munkájának uj mekanikai elvét helyes szerkezettel megoldja. Az őskorban az E.-t emberi erővel vontatták, mely munkát rendszerint rabszolgával végeztettek. A civilizációval a fogaterő lépett az emberi erő helyére s ujabban, midőn már a talajnak mélyebb rétegeit is kell művelnünk, a gőzerő is jelentékeny szerepet játszik.
Bármely erőforrást használjunk is fel, a közönséges eke szerkezete elvi eltérést nem mutat. Az eke feladata általában a talajt forgatni, lazítani és keverni, hogy ezzel egyrészt a levegő és nedvesség vegybontó hatásának mintegy utat nyissunk és másrészt, hogy a talaj fizikai állapotát javítsuk. A felsorolt munka végzésére a közönséges ekék a talajból merőleges és vizszintes irányban egy hasábot hasítanak ki s ezt élei körül vagy az egyik vagy a másik irányban akként forgatják el, hogy annak alsó felülete felül kerekedjék s emellett a föld lehetőleg porhanyóvá váljék. Fentieken kivül oly ekék is vannak, melyek egyidejüleg mindkét oldalra forgatnak hasábot v. még a szántást bizonyos speciális célnak megfelelően végzik. Ezek szerint az ekéket feloszthatjuk egyoldalra-, váltva-, s mindkét oldalra forgató ekékre, külön emlékezve meg a különleges ekékről. Minde fajok egyidejüleg egy vagy több barázda megművelésére készülhetnek s eszerint egy- vagy többbarázdás ekéket különböztetünk meg.
A szántásnál előforduló munkát egy függőleges kés vagy forgó éles tárcsa az u. n. csoroszlya (A) (l. I. melléklet Vidats eke), a vizszintes elmetszést pedig a szántóvas (B) végzi; mig a barázda forgatására egy, többé-kevésbbé elhajlott lap, az u. n. eke-kormány (C) szolgál. - Ezen szerszámok biztos vezetésére valók (D) eketalp, az (E) tartólap, az (F) szarvak és az eke előrészét támasztó (G) taliga. Az eke kiegészítő részei a szántóvasat, kormányt talpat és tarlólapot összefoglaló (J) eketörzs és az eketestet, csoroszlyát és ekeszarvakat összefoglaló (K) gerendely.
Megkülönböztetésül a taligás ekéktől, azon ekéket, melyek alátámasztva nincsenek, szabadon járó ekéknek; azokat, melyek csusztató- vagy kerekes mankóval vannak alátámasztva mankós ekéknek nevezzük. Szokásos a forgatási munka szerint is az ekéket csoportosítani s eszerint laposan forgató, meredeken forgató és morzsáló ekéket különböztetnek meg.
Különféle egyoldalra forgató egybarázdás ekék:
Ezeknek néhány jellegzetes képviselői: 1. a Howard-féle laposan forgató eke (l. II. melléklet 1. ábra), mely főleg kötött talajban lesz használva, hol a barázda törés nélkül lesz átfordítva; jellemző rá nézve a hosszan csavart kormány, szépen ivezett gerendely és hosszu szarvak. - 2. a Vidats-féle meredeken forgató eke (l. I. melléklet 1. és 2. ábra), mely a közép kötött talajokon nyer alkalmazást. A barázdát gyorsabban fordítja át s ezáltal azt lazítja is. Kormánylapja rövid, domboru csavarfelületet képez, gerendelye egyenes. - 3. Sack-féle művelő eke (lásd I. melléklet 3. és 4. ábra), melynek gerendélyén egy a szükséghez képest fel- vagy leszerelhető előhántó van. Ez mintegy középen áll az előbbi két eke közt s jelenleg a legjobb ekékhez számítható.
Több-barázdás egyoldalra forgató ekék
lehetnek két-, három- és négybarázdásak. Ugyanazon berendezéssel birnak, mint az egy-barázdás ekék, csakhogy közös gerendelyen több eketest van, melyek taliga helyett kerékkel vannak alátámasztva és igy többé-kevésbbé egyszerü szerkezettel a különböző szántási mélységre közösen beállíthatók s a barázdából egyidejüleg kiemelhetők. Előnyük főleg abban áll, hogy ugy vonóerőt, mint kezelő személyzetet meg lehet velük takarítani. Jellemzetes alakjuk a bemutatott Schlick-féle három-barázdás eke (l. II. melléklet 2. és 3. ábra).
EKÉK II.
Váltva forgató ekék (hegyi ekék). Leginkább oly helyeken nyernek alkalmazást, hol a szántást az egyoldalra forgató ekékkel nem lehet jól végezni. Igy p. a hegyoldalakon való szántásnál a felfelé forgatott göröngy vissza hullna a barázdába az egyoldalra forgató eke munkájánál s azért a váltva forgató eke lesz alkalmazva, melylyel mindig ugyanazon oldal felé lehet dönteni a barázdát s pedig az által, hogy a két eketestet felváltva használják. Ezen felváltást többnyire a kettős eketest átforgatásával érik el. Ilyen a Sack-féle váltva forgató eke (l. II. melléklet 4. ábra).
Mindkét oldalra forgató ekék (töltögető ekék) feladata egyrészt már lazított talajt halmokba rakni, mely halmokra vagy ezek árkaiba növények lesznek ültetve, másrészt vizvezető árkokat készíteni, v. még a laza talajt a növények mellé töltögetni. Csoroszlya ezen ekéknél nincs, hanem van két szántóvas és két kormánylap, melyek a földet kétfelé választják s döntik. Egyik alakjuk az Eberhardt-féle töltögető-eke (l. II. melléklet 5. ábra).
Himba eke.
Különleges ekék.
A föld megművelési munka különböző módozatai szerint más és más formáju és szerkezetü ekéket használnak, melyek bár a munka elvének, t. i. a földlazításnak, fordításnak stb. nagyban és egészben megfelelnek, de a különleges célok szerint e munkát többféle módozatban végzik. Ezek közé soroltatnak az egyetemes ekék, melyeknél a különféle céloknak megfelelő eketestek egy közös gerendelyre szerelhetők fel. Ezeknek legjobb alakja a Sack-féle egyetemes eke, melynek különböző szerelvényeit II. melléklet 6. ábra mutatja. Másik csoportja a rétművelő ekék, melyek közül az Eberhardt-féle rétművelő ásó ekét mutatja II. melléklet 7. ábra. Ezen ekék a gyepet táblákban lehántják. Harmadik csoport az arató ekék, melyek a burgonya és répa aratásánál lesznek használva. Ezeknek feladata a földben levő burgonyát felszinre hozni, vagy a répát kidönteni. Egyik kiváló képviselőjük az Eberhardt-féle burgonya arató eke.
Gőzekék.
A gőzerőnek szántásra való felhasználását már a gőzgép feltalálásakor megkisérlették. Sikeresebb feltalálók Willoughby, Osborne, Usher, Fowler, Howard, Fisken testvérek stb. hazánkban Nagy Dezső és Mechwart. A számos kisérletből két rendszer fejlődött ki, s pedig a közvetve működő rendszer, melynél a talajmívelő eszközt kötél huzza a munka irányában és a közvetlenül működő rendszer, melynél a motor a művelő eszközzel együtt halad a szántóföldön. A közvetve működő rendszernél aszerint, amint a hajtóerőt lokomotiv vagy lokomobil szolgáltatja, ilyen rendszereket is lehet megkülönböztetni. A lokomobilos rendszernél különösen a Howard- és Fisken-féle találtak elterjedést. Az elsőnél két egymással szemben álló horgonykocsi között egy eke felváltva oda s vissza huzatik; a lokomobil a szántóföld egy sarkán áll és forgatja a különálló kötélgombolyító dobot. Az utóbbinál egy végnélküli kötél fut a szántóföld s a lokomobil megfelelő kötél korongja körül, s ezen kötéllel lehet a horgonykocsikon levő fölgombolyító dobokat forgatni. A lokomotivos gőzeke-rendszereknél lokomobil helyett lokomotiv van alkalmazva, s ha csak egy lokomotivot akarunk alkalmazni, akkor szemközt vele oly horgonykocsira van szükségünk, melyet a lokomotivról lefutó kötéllel előrefelé elmozgatni lehet és ugyanezen, vagy egy másik kötéllel az eke vontatására szükséges erőt is át lehet vinni.
A két lokomotivos rendszernél
a horgonykocsi teljesen elmarad s a szántóföld két szélén elmozgó lokomotiv egymásközt ide-oda huzza az ekét, mint II. melléklet 8. ábrán látjuk. Ezen rendszernek mai legjobb képviselője a Fowler-féle gőzeke. Ez áll két lokomotivból (l. III. melléklet), melyek az ekét ide-oda huzzák és egyszersmind előre v. hátrafelé járhatnak. Maga az eke két egymással szemközt állított egy vagy több barázdás ekéből áll, melyek együttvéve képezik az u. n. himba-ekét (l. ábrát). Munkájuk ugy történik, hogy az egyik eke végig menve a szántóföldön, utjának végén ki lesz a barázdából emelve s ekkor a következő barázdasort a vele szemközt álló eke fogja vonni, melyet az első eke kiemelésekor leeresztenek a földre. Magán az ekén ül a kormányt kezelő munkás.
Fowler-féle gőzeke lokomotivja.
A Mechwart-féle gőzeke.
A közvetlenül működő rendszernél eleintén a motor az ekét a szántóföldön maga után huzta, aminek azon hátránya volt, hogy a tovamozgó lokomotív az erő legnagyobb részét önmozgatásra fordította és a szükséges vonóerőt a járókerekeknek a talajjal való surlódásának kellett előidézni; ha pedig a talajviszonyok nem engedtek elég surlódást, a kerekek a földbe ásták magukat. Gyakorlati alapra ezen rendszert Nagy Dezső vezette, kinek elve a szántást oly módon végezni, hogy ne a lokomotiv kerekek tapadása szolgáltassa a szükséges vonóerőt, és hogy a lokomotiv lassan haladó mozgása mellett az ekék metsző munkájukat gyorsabban végezzék. Ezen ekénél (lásd a IV. mellékletet) a szántóföldön járó lokomotiv egy keresztbe fektetett rácsos vasgerendát huz maga után. Az ezen gerenda két végére alkalmazott s a lokomotivról hajtott két csigán levő végtelen láncra nehány eketest van erősítve. Ezen ekék az egyik csigánál a földbe vágódnak, a gerenda mentén haladva szántanak, s a másik csigánál a földből kiemelkednek, hogy üresen megint előbbi helyükre jussanak vissza.
A Nagy Dezső féle gőzeke oldalnézete
A Nagy Dezső féle gőzeke hátulról nézve
Ettől eltérőleg Mechwart, forgó ekét köt a tova mozgó lokomotivhoz. Az eke (l. a III. mellékletet), akár egy dobos szecskavágó kései több forgó lapátból áll, melyek metsző éleikkel egy hengerfelületen fekszenek ugyan, de különben a hengerfelülettől befelé hajlanak el. Maga az eke szélesebb, mint a lokomotiv nyomtávolsága, nehogy a kerekeknek szántott földön kelljen járniok. Az ekedobot mélyebbre vagy magasabbra egy gőzhajtotta emelőszerkezettel lehet állítani. A lapátok egy-egy hantot lemetszenek, magukkal véve felemelik s hátul megint lerakják, még pedig ugy, hogy a hant felszine alulra kerül. Hogy a hantok porhanyóvá váljanak, a lapátok jobban befelé vannak hajlítva, semmint a lokomotiv haladó mozgása megkivánná.
