Egyetemlegesség
Egyetemlegesség (in solidum). Több kötelemnek a kötelem tárgyának egységénél fogva összefüggése, amelynek alapján a hitelezők többsége esetében, a hitelezőknek mindegyike a kötelemnek egész tárgyát követelheti, az adósok többsége esetében az adósoknak mindegyike a kötelemnek egész tárgyát tartozik szolgáltatni. Az adós tehát az egyetemleges hitelezőnek igényeit nem kifogásolhatja azzal, hogy miután p. ketten vannak a hitelezők, az egyik hitelező a kötelem tárgyának csak felét követelheti, vagy minthogy a kötelem tárgyával ketten tartoznak, ő - az igénybe vett adós - csak felerészt tartozik szolgáltatni. A tárgy maga természetesen csak egyszer követelhető, ugy hogy ha az egyik hitelező már megkapta, a többi többé nem követelheti, s az egyik adós már teljesített, a többi adós a hitelezővel v. hitelezőkkel szemben többé nem tartozik. A kötelemnek tárgyát felvett hitelező irányában a többi hitelezőnek, a kötelem tárgyát szolgáltatott adósnak pedig a többi adós irányában ipso jure vagyis magánál az egyetemlegességnél fogva viszigényök van, melynek értelmében viszkeresettel a kötelemnek pro rata megosztását követelhetik, a hitelező tehát, a ki a kötelem tárgyát felvette, hitelező társainak a társak száma szerinti aránylagos részt kiadni, a kötelmet teljesített adósnak pedig a többi adósok száma szerinti aránylagos részt megtéríteni tartoznak. A hitelező természetesen jogosítva van az egyetemleges adósok egyikét csak pro rata igénybe venni, anélkül, hogy ez által igényét az ő vagy a többi adósok irányában elvesztené, az egyetemleges adóst ellenben az u. n. exceptio divisionis, vagyis annak követelhetése, hogy a hitelező a többi fizetésképes adóstársakat pro rata igénybe vegye, nem illeti.
Az E.-től megkülönböztetik némelyek az együttességet (correalitas). Mindkettő megegyezik egymással abban, hogy mindeniknél a többhitelező mindegyike a kötelmek egész tárgyát követelheti, s a többadósnak mindegyike a kötelemnek egész tárgyával tartozik, valamint abban is, hogy azért a kötelemnek tárgya csak egyszer szolgáltatható. A követelés mindkettőnél egyaránt mindig egyetemleges, de az E.-nél csak a kötelem tárgyának, az együttességnél pedig magának a kötelemnek egységénél fogva, holott az E.-nél tulajdonképen annyi a kötelem, ahány a hitelező vagy az adós. Ennek pedig fontos gyakorlati külömbségei vannak, mert miután az E.-nél mint mondottuk, több kötelem van, az egyik kötelemben beállott változás a többi kötelemnek fennállását csak annyiban érinti, amennyiben a kötelem tárgyának egysége ezt szükségszerüen magával hozza. Mások ellenben az E.-t és az együttességet azonos fogalomnak veszik, illetve mindkettőt egyenlő elvek szerint szabályozzák. A főelvek a következők: Ha a kötelem tárgya osztható (p. készpénz), kétség esetén egyetemlegességnek helye nincs. Tehát amennyiben a törvény vagy szerződés mást nem rendel, a több adósnak mindegyike csak saját aránylagos részeért felelős, a többi hitelezőknek mindegyike csak saját részét követelheti. Az E. szabályai ellenben mindig alkalmazandók akkor, ha a kötelem tárgya oszthatlan (p. egy ló, egy ház stb.) . Ha az oszthatlan szolgáltatás helyébe osztható szolgáltatás lép, s jelesül kártérítés, az osztható szolgáltatásokra irt fenti szabály érvényes. Tekintve már most az egyetemleges tartozás (vagyis az adósok többségének) esetét: a hitelező választásától függ, hogy adósainak melyikét akarja s mily részben igénybe venni, és pedig a nélkül, hogy az egyszer megtett választás az E.-ből folyó jogait csorbíthatná. Az esedékes szolgáltatást bármely adós teljesítheti. A hitelező késedelme az elfogadásban (mora in accipiendo) valamennyi adósnak javára esik. Ha az adósoknak egyike teljesít, a többiek a hitelezővel szemben szabadulnak. Az igénybe vett adós a hitelező ellen fennálló saját beszámítható követelését beszámolhatja, de adóstársainak ellenkövetelését nem érvényesítheti. A követelésnek az egyik adóssal szemben elengedése a többi adóstársnak javára szolgál, ha az elengedés magának a kötelmi viszonynak megszüntetését célozta, tehát nem akkor, ha a hitelező nem magáról a követeléstől, hanem csakis annak az adóstársnak egyike ellen való érvényesitési jogáról mond le. Az egyik adósnak megintése, az egyik adós ellen nyert jogerős itélet hatálya a többi adósokra ki nem terjed. A jognak és kötelemnek az egyik adósban egyesülése az u. n. konfuzió folytán (p. a hitelező követelését az egyik adósnak ajándékozza, vagy a hitelező meghal, s követelését az egyik adós örökli) a többi adósok nem szabadulnak. Az elévülés csak ara az adósra hatályos, akire fenforog.
Az adóstársakra egymás közt a köztük fennálló jogviszony irányadó, amennyiben ebből más nem következik, az adóstársak egymás közt egyenlő részekben felelősek. Az adóstárs az, ki a saját részénél többet törlesztett, a többletet adóstársaitól felelősségök arányában követelheti. Az egyetemleges követelés - a hitelezők többségének - esetét illetőleg pedig még a szolgáltatást a hitelezők mindegyike követelheti, az adós a hitelezők bármelyikének fizethet, de csak addig, mig a hitelezők egyike keresettel fel nem lépett. A hitelezőtárs késedelme a többi hitelezők irányában is hatályos. A hitelezőtársak egyikének személyében beállott confusio a többi hitelezőtárs jogát nem érinti. Ez a tétel vitás. Egyebekben az egyetemleges tartozásra előadott szabályok megfelelően alkalmazandók.
