Békéltető bizottságok
Békéltető bizottságok a legjobb eszközök a munkaadók és a munkások között felmerülő viszályok kiegyenlítésére és igy a munkabeszüntetések (strike) elhárítására. Már a középkorban is találkozunk itt-ott a mesterek és legények között felmerült küzdelmek alkalmával a B.-ra emlékeztető intézményekre. A B. feladata egyrészt a megkötendő munkaszerződés feltételeinek megállapítása, másrészt a csak fenyegető, v. már kitört munkabeszüntetés alkalmával a jövőre nézve kötelező megállapodásokat teremteni. E célból a mindkét fél képviselőiből alakított bizottság gondosan kinyomozza a létező viszonyokat, pártatlanul kideríti a viszásságokat. Az egymással küzdő pártok képviselőit kihallgatja, néha szakértőket hiv meg. Fődolog az, hogy mindkét fél a bizottság határozatát, bármilyen legyen is az, kötelezőnek tekintse s magát annak alávesse. Az eljárás költségét rendesen mindkét fél közösen fedezi. A B. (board of arbitration) felállítása körül Angliában főkép Ruppert Kettle és Mundella buzgólkodtak. Az előbb nevezett rendszere szerint alakult bizottság a két fél 6-6 képviselőjéből s az ezek által választott elnökből áll, a Mundella-féle bizottság pedig a két fél által választott husz tagból s az elnökből alakul. Az 1872. alkotott Arbitration-Act által a kormány előmozdította a bizottságok alakítását, miután azok üdvös működéséről számos esetben meggyőződött. Franciaországban a Conseils des prud'hommes, melyeket már I. Napoleon szervezett, gyakorolják a B. hatáskörét. Németországban a B.-ok ügye még igen kezdetleges. Legkifejlettebb a nyomdászoknál angol minta után létesített bizottság. A Németországban 1890 jul. 29. hozott s az ipari biróságokról szóló törvény a B. működését is szabályozza. A Belgiumban 1887 aug. 17. alkotott «loi instituant le Conseil de l'industrie et du travail» kimondja, hogy minden helységben, hol célszerünek látszik, ipari tanács alkottassék, melynek feladata a munkaadók és munkások közös érdekei felett tanácskozni és viszályokat kiegyenlíteni. Minden iparág számára egy-egy, a munkaadók és munkások egyenlő számu képviselőiből alkotott osztály állítandó fel.
A kézműipar B.-ai azonban kitűnően érvényesültek Magyarországban is. Már az 1872. évi VIII. t.-c. megengedte az «iparbizottságok,» létesítését a munkaadó és munkások között keletkezett surlódások békés kiegyenlítése végett. Azonban ezzel az engedélylyel törvényesen csak Miskolc városa élt, mely e bizottságot megalakította s működését meg is indította. A többi ipartársulatok csak magántermészetü B.-at létesítettek, melyek ugyan bevett szokássá váltak, határozataikat az érdekeltek elfogadták, de törvényes háttere ez intézménynek nem volt. Csak az 1884. évi XVII. t. cikk, az uj ipartörvény rendelte el kötelezőleg, hogy «minden ipartestület kebelében az iparosok és tanoncok vagy a segédek közt fölmerülő surlódások és vitás kérdések elintézésére iparosokból és segédekből álló külön B. szervezendő». E bizottságba a testülethez tartozó segédek évenkint ujra választják bizalmi férfiakat, a testület elöljárósági tagjai pedig bizalmi férfiai az önálló iparosoknak. A B. elnöke a testület iparhatósági biztosa, aki minden ülésre két mestert és két segédet hív meg. E bizottság dönt minden a munkaviszonyokból eredt panasz fölött; szavazategyenlőség esetén a biztos dönt. Határozatait az iparhatóság hajtja végre; e határozattal meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől számított nyolc nap alatt igényeit a törvény rendes útján érvényesíteni, mi által a határozat végrehajtása nem gátolható. A B. a földm.-, ipar- és keresk. miniszter által annak idején megállapított minta szerint, külön szabályzattal birnak. Eddig mintegy 250 ipartestület létesítette a B.-at s azok működése a gyakorlati életben kitünően bevált, ugy hogy csak kivételesen keresik az érdekeltek igényeik érvényesítését a biróság rendes utján, mert a szakemberekből álló bizottságok megokolt határozatait a rendes biróság is kevés kivételtől eltekintve rendszerint megerősíti. A gyári B.-ok létesítésének és fejlesztésének alapja tehát az intézményben nálunk már meg van vetve.
