Bárzsingcső,
Bárzsingcső, eszköz a bárzsingban megakadt idegen testeknek a gyomorba való letolására és a szarvasmarhák bendőjében felhalmozódott gázok kibocsátására. A Monroe-féle cső belsejében rugalmas sodronyt tartalmaz, mely benne ide-oda tolható és gombban végződik. Hozzátartozik egy közepén átlyukasztott fadeszka, mely az állat szájába helyezve azt nyitva tartja; helyettesíthető egyszerü szájvassal is sőt szükség eseten a nyelv kihuzása is nyitva tartatja az állattal a száját. Alkalmazásakor a ló vagy szarvasmarha fejét erősen kinyujtva fölemeltetjük, bal kezünkkel a nyelvét oldalt előhuzzuk, a jobb kézzel a csövet a nyelv háta fölöttt lassan a torokba és ezen át a bárzsingba csusztatjuk. A nyak baloldalán jelentkező kidudorodás jelzi, hogy a cső gombos vége jó helyen jár, ellenkezőleg, ha köhögés állna be, ez az eszköznek a gégébe jutását jelentené, amikor az visszahuzandó és ujra bevezetendő. A bárzsingba helyesen bevezetett csövet lassankint tovább toljuk, mig az idegen testig (legtöbbször burgonya vagy répadarab) ért melyet akkor egyenletes nyomással igyekszünk a gyomorba letolni. Felfuvódáskor egészen a bendőbe vezetve a csövet, a gombosvégü sodronyt előre toljuk, mire a gázok a csövön keresztül gyorsan kiáramlanak.
Bárzsingcső
