Bánság
Bánság (temesi), közönségesen bánát. A mai Temes, Torontal, Krassó-Szörény megyék és vidékök a mohácsi vész után a török uralom alá jutottak s midőn a passzarovici béke (1718) útján a magyar király visszaszerezte, nem lettek az államba bekebelezve, hanem 11 vidékre osztva, s mint «temesi bánság» a bécsi kormánynak alárendelt bánsági igazgatóság által katonailag kormányoztattak. Mária Terézia 8 vidéket kivett a katonai kormányzás alól és polgárilag, de azért abszolut módon igazgatta, a többi háromból pedig a bánsági katonai határőrvidék keletkezett. Az országgyülés többször felszólalt ez alkotmányellenes állapotok miatt, mignem az 1741. XVIII. t.-c. által a polgári igazgatás alatt levő terület az állam rendes közigazgatási szervezetébe bevétetett. De e területet, némely más részszel egyetemben, a forradalom után ismét elszakasztották az országtól és (szerb vajdaság, temesi bánság cimmel) Ausztria koronaországa lett; végre az 1860 októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. A különállás mind a két esetben jogosulatlan volt. A magyar állam ugynevezett mellék- vagy hűbéres országainak ez aránylag kis területe közvetlen magyar kormányzás alatt állott, hogy az állam igy hatalmát és jogait könnyebben érvényesíthesse. E területet végvidéknek, végvárnak és végvidéki bánságnak nevezték. Különösen nevezetesek voltak a (szörényi és macsói) bánságok, melyek már egész kis tartományokat képeztek, amaz Szerbia és Bosznia között, ez pedig a régi Kis-Oláhországban. A végvidékek kapitányai, illetve bánjai, országbárói ranggal birtak.
