Aranka
Aranka (növ.), Benkőnél és Veszelszkinél aranyka, emitt paplan fű, «paplan a lenföldben» Csapó, fűnyüg Diósz., fecskefonál, fonálfű vagy aranyfonálfű, lucernakosz, boldogasszony haja, görényfű, köszvényfix, hajnevelőfű, Hazslinszkynál pippany Cuscuta Tourn. Epilinella, Engelmannia et Cuscutina Pfeiff., Pfeifferia Buching.; Buchingera Schltz.), a róla nevezett család génusza. Levéltelen, sápadt élősködő növény; cérnanemü, hosszu sárga v. pirosas szárán az apró és húsos virágok csembők virágzattá egyesülnek. Kelyhe 4-5 hasábú, szirma harang- v. korsó-alaku, hímje 4-5, a szirom csövéhez nőtt, tokgyümölcse kétrekeszü, négymagú. A földkerekség melegebb és mérsékelt klimája alatt terem, különösen Amerikában, de a vető maggal mindenfelé széthurcolódott. Az A. különböző gazdasági növénynek hatalmas ellensége.
Aranka szárának átmetszése, amint a komlóba szivógyökereivel befurakodik.
A fákon élő külföldi A.-n Schacht és mások azt tapasztalták, hogy az A. szivó gyökerei a dajkanövényben járulékos rügyet alakítanak s a növény így telel ki. Az A. magva különben a gazdanövényével együtt terjed, vagy ennek termő helyén marad és a gazdanövény közt csirázik. Természetes, hogy gazda nélkül sok A.-mag el is pusztul. Az A. csak a földszinén való csirázáskor ereszt a földbe kissé mélyen bebocsátkozó gyökeret. A cérnaszerü szár mindjárt a gazdanövényt iparkodik megtámadni. Ha ez sikerül, körültekergődzik rajta s vele összenő. Az A.-nak t. i. minden szála, ahol az idegen növényt érinti, rövid szemölcsalakú szivógyökereket (haustorium, l. az ábrát) bocsát, mely a gazdanövény testébe befurakodik s ott gomba-micelium módjára bujálkodik, a gazdájok táplálékát kiszíja és vele saját magát táplálja. Midőn a fiatal növényke az első szivógyökereivel a gazdajába belefészkelődött, a csirázáskor keletkező földbeli gyökere elpusztul, s az A. ezután a földdel nincs semmiféle összefüggésben. Egész táplálékszükségletét a megtámadott növényből (gazda) meríti, mert az A.-nak klorofilluma nem lévén, maga-magának vizből és szénsavból szervi táplálékot átsajátítani nem képes. A gazdanövényt, még pedig nem ritkán többfélét is, számos vékony szálával összevissza fon, összekuszál; s a szivógyökérék egészen az edénynyalábokig hatnak. Az A. tehát zöldszinü gazdáját nemcsak mint iszalag, mekanikailag terheli, hanem mint valóságos rabló saját táplálékától fosztja meg, elnyomorítja, sőt tökéletesen el is pusztítja. Ha a gazdanövény az embernek szándékosan termesztett növénye, mint például a len, lucerna vagy a lóhere, akkor az a pusztítás, amit az aranka véghez visz, annál veszedelmesebb.
Aranka (Cuscuta Epithymum L.), a vörös lóherén élősködve.
Aranka (Cuscuta Epilinum W.) a lenen élősködve.
Az A. különösen pedig a here- és len fojtó aranka (l. a külön képmellékleten), a zöldvetésben eleinte mint halavány, kerek folt jelentkezik, az után kör alakuan terjeszkedik tovább-tovább, szétebb-szétebb, úgy hogy a halovány folt mindig nagyobb-nagyobb lesz, azért a lucernakosznak ezt a terjedését boszorkánygyürünek is nevezik.
Az aranka a csalánra tekergődzve.
Óvószerül tanácsos a vetés alá való földet a legnagyobb gonddal megválasztani, sőt a vetőmagvizsgáló állomás utasítását is figyelembe kell venni.
