Alfa
Alfa (alpha), a görög ábécének első betüje, A, α; valamint a B, β vagyis béta a második, s innen az ábécének latin Alphabetasm elnevezése. Az A jelképesen kezdetet, s az utolsó görög betü, az vagyis omega véget jelent. Alfa és ómega szt. János evangéliomában az örökkévalót jelenti s a szentirás gyakran nevezi istent és Krisztust Alfa és Ómegának. Igy a Jelenések könyvében 1, 8. maga Krisztus így szól: «Én vagyok az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, ugymond az Ur isten, aki van, volt és eljövendő, a mindenható.» Ugyanigy Jelenések könyve 21, 6; 22, 13. A bibliai használatot követte a keresztények hasonló beszédmódja, mely általánossá lett s a szentatyáknál is gyakran előfordul. A régi keresztény műemlékeken, a katakombákban és egyebütt is nagyon gyakori az: A és Ω használata Krisztusra alkalmazva, mind a. m. XP(ιοτοζ) AΩ, azaz Krisztus kezdet és vég. (L. Kraus, Real-Encyklop. AΩ.
