Álnév általában minden olyan név, névszerü szó vagy jel melyet valaki igaz törvényes neve helyett fölvesz, használ. Álnevek használása a közönséges polgári életben tilos. Mindenki tartozik vezeték és keresztnevet viselni, mert az államnak érdekében fekszik, hogy a területén tartózkodó minden egyén az államtól reá rótt kötelezettséget valóban teljesítse és az alól magát ki ne vonja. Ezért történnek hivatalos összeirások, népszámlálások, állíttatnak fel bejelentési hivatalok, ruháztatnak fel közhitelességgel az anyakönyvvezetők, köteleztetnek a vendéglősök vagy fogadósok a náluk megszállott idegeneket felhívni, hogy nevöket, állásukat és lakhelyüket a hatóságilag megrendelt vendégkönyvbe v. jegyzékbe vagy bejelentési lapba irják be. Aki a hatóság hivatalnokától v. közegétől, hivatása gyakorlatában, nevének, állásának, lakhelyének megmondására szólíttatván fel, a feleletet megtagadja, vagy valótlant állít, az 1879. XL. t.-c. 43. §-a alapján 25 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, sőt azok, kik a hatóságok tévútra vezetése céljából álneveket használnak, vagy más hamis körülményeket adnak elő vagy álruhában, v. más módon átalakítva jelennek meg, azonnal le is tartóztatandók (1881. évi XXI. t -c 19. §-ának e) pontja).
Az Á.-eknek az irodalomban van különösebb jelentősége. A magyar irodalomban csaknem minden iró használt és használ A.-el. Az irodalmi Á.-ek használása a legkülönfélébb okokból történik. Némelyik olyan munkája alá jegyez Á.-el, melyet kisebb jelentőségünek, csekélyebb értékünek tart, a másik pedig kényszerüségből mint p. Jókai az abszolutizmus alatt a «Sajó» álnevet ismét mások a tárgyilagosság nagyobb érvényesítése céljából rejtőznek álnév alá, hogy az olvasó az iró személyiségét nem tekintve, csak az igazságra fordítsa figyelmét; majd meg valamely irodalmi genrehez alkalmaznak a szerzők megfelelő álnevet, mint p. az élclapok alakjaihoz, sőt nem ritkán éppen nem dicsérhető tekintetek is vezetik az irókat, mikor t. i. támadó irataik közlésénél a visszatorlás elől az álnév sötétjében húzzák meg magukat stb. Az irodalmi Á.-ek használása korlátlanul szabad. Nálunk eddig az álnevekkel irodalmilag alig foglalkoztak s Porzsolt Kálmánnak «Magyar írói álnevek» címü, idevágó kisérlete (l. «Figyelő» XIII. k.) az első melyet fölemlíthetünk. Külföldön azonban az álnév, illetve névtelenség (pseudonymitás és anonymitás), pseudonym és anonym iratok ismerete a bibliografia külön ágát képezi. (L. Anonym és Pseudonym.)
A hazai irodalomban ismertebb Á.-k a következők:
Abonyi Lajos, | Márton Ferenc |
Adácsi Bácsi, | Rodiczky Jenő |
Almási Tihamér, dr. | Almási Balogh Tihamér |
Alibiadesz, | Adorján Sándor |
Alt Móric, b. | Jósika Miklós |
Amateur, | Fejérpataky László |
Amica, | Gyarmathy Zsigáné, Sámi Lászlóné |
Anda Róza, | Bethlen Jánosné Wimpflen Beatrix bárónő |
Andorlaky Máté, | Táncsics Mihály |
Antikrisztus, | Reviczky Gyula |
Ifj. Árva Imre, | Arany János |
Bátor Miklós, | Lévay József |
Benedek Aladár, | Náray Iván |
Benkerti, | Benkert Károly Mária |
Boanergesz, | Ballagi Aladár |
BogdanovicsGyörgy, | Baksicsné Bogdanovics Krisztina |
Boldogréthi Víg | László, Horváth István |
Bolnai, | gróf Bethlen Miklós |
Bolond Miska, | Frankenburg Adolf, Tóth Kálmán |
Bolygó, | Keszler József, Erdélyi Gyula |
Borostyán, | Petőfi Sándor színészi neve |
Borzas, dr. | Szinnyei József |
Boruth Elemér, | Steiger Alajos |
Bozontos Ussubu, | Szabó Endre |