~HĚZ
~HĚZ, ~HÖZ, mély hangon ~HOZ. Helyrag; mely e kérdésre: hova, valaminek oda közelítését, mellé járulását vagy hozását, vitelét stb. jelenti kerthěz, helyhěz, reményhěz, emberhěz; őrhöz, gyűrűhöz; házhoz, példához, korhoz, gyomorhoz stb. Újabb időben némelyek az ö, ü után is hez-t kezdenek írni örömhez, tűzhez, nőhez; de ügyetlenül, mert e rag zárt ě-jü levén, három águ ragozása van. (Lásd: Előbeszéd 51, 52. lapokat), s még ezen iróknál sem találjuk: korhaz, gyomorhaz. T. i. eredetileg hoz, innen személyraggal is: hozzá (hoz-j-á), a székelyeknél hëzzá is, de itt is mindig alhangu ragozással: Különben lásd ~HOZ.
