VÁLYOG
VÁLYOG, VÁLYOK (vály-og v. váj-og v. vál-og) fn. tt. vályog-ot, harm. szr. ~a v. ~ja; ,vályok’ szó tárgyesete pedig vályk-ot, s harm. sz. raggal ~a. 1) A székelyeknél agyagsár, melyet az asszonyok öszvegombolyitott darabokban télre eltesznek, hogy szükség idején vizzel föleresztve, tapaszul használják. 2) Saját módon meggyúrt agyagsárból kiszakasztott, s téglamintára alakitott és napon megszáritott épületszer, melyből tégla gyanánt falat raknak; máskép: sártégla, égetlen tégla. A kiégetett vályogból leszen a tégla. Vályogot téglát vetni. V. ö. MÓR. Kiejtési változattal: vájog. v. válog. Gyöke magyar elemzéssel: váj illetőleg vál, mennyiben vájott, s részekre választott agyagból áll. Miklosich az ugyanazon jelentésű válek szót szlováknak mondja. 3) Néhutt a palóczoknál jelent sodrófát s ez értelemben egyezik vele a német Walke, felső német Walk v. Walch és Miklosich szerént az új szláv valék. Magyar elemzéssel hasonlók hozzá: tályog, hályog, szúnyog, horog a némely mások.
