VÁL, (1)
VÁL, (1), önh. és VÁLIK, (vál-ik) közép ige, multjok vált. A kettő szabatosan véve különbözik egymástól. 1) Midőn az ember, vagy más állat akár egyes társától, akár többed magától vagy egész seregtől mintegy ön akaratából, vagyis cselekvőleg elszakad s azt odahagyja, akkor önhatólag: vál, elvál, kivál. 2) Midőn valamely lélektelen test bizonyos kül erőszak által tehát szükségességből vagyis szenvedőleg két vagy több részre oszlik, akkor: válik, le-, elválik, szétválik, kiválik, pl. a fejszével hasított fa ketté válik; a vakolat a faltól elválik; a fa kérge leválik; a dió szétválik. Ellenben az 1ső pont szerént: a férj feleségétől elvál; a két utitárs szétvál; amott egy tulok elvál a csordától. „Mint gerliczemadár, Ki társátul elvál, Jaj kesergi társát, Zöld ágra nem is száll.“ Népdal. (Erdélyi J. gyüjt. 11. lap.). Szenvedőlegességet fejeznek ki ezek is: majd elválik a dolog. Majd elválik, mi lesz belőle. Megválik, ki lesz erősebb. Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.). Tánczos leányból ritkán válik jó asszony. (Km.). Még derék ember válhat (válhatik) belőle. (Szabó D.). Átv. ért. valamivé válni annyit tesz, mint alakja változtatása által némileg mássá, lenni. A jó borból jó eczet válik. Nem minden botból válik borotva. A mely abroszt sokan viselnek, szöszszé válik. (Km.). A régi szokás törvénynyé válik. (Km.). Vér nem válik vizzé. (Km.).
„Ha bár minden rózsa leánynyá válnék is,
Galambomnak párja nem származnék még is“
Galambomnak párja nem származnék még is“
| Népdal. (Erdélyi J. gyüjt. 24. 1.). |
Egészségére válik. Halálra válik, az az, halálosan beteg, halálán van. A régieknél a föntebbi megkülönböztetést nem mindig találjuk, pl. „És elválék ő tőllö az angyal“ (et diacessit ab illa angelus. Müncheni cod. Lukács. L). – Továbbá a régieknél, valamint több helyütt a népnél ma is divatos kifejezés: megválva v. megválván, e helyett: kivévén. „Tőlledtől megválván“ (excepto te. Bécsi cod. Ruth. VI.). „A levelektől megválván semmit nem lele“ (nihil invenit praeter folia“. Münch. cod. Mark. XI.). „Mindenth én, ám az egy dologtól megválva, ki tithok, nekiek megmondék. Levél 1540-ik évből. (Szalay Á. 400 m. 1. 9. 1.). A köznépnél ma is hallható: verje meg az Isten, lelkétől megválva. – Származékai: választ, válogat, vált, változik, vádság, válu stb.
Rokon a rövid önhangzóju val gyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a vál önhangzója hosszú, ezt némelyek vá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik (Révay. Antiqu. 107. 1. és Elab. Gramm. 212. 1.); azonban a vá szórészecskét nyelvünkben csupán csak mint névragot ismerjük, ez sem mindig állandó, mert néha já, néha pedig, kivált a régieknél, csak á (illetőleg é). V. ö. ~VÁ, ~VÉ, névrag. – Egyébiránt összeüt a német Wahl, wählen szókkal, (az elsőbbi a régi németben: wala, weli); a szanszkrit gyök: var (eligere). Bopp F. a latin volo-t is a szanszkrit var szóval rokonitja. Budenz J. a menést jelentő némely szókkal egyezteti, milyenek a lapp vuolge, finnlapp vuolgge, finn olkene, olkee, vogul vajl. stb.
