TARISZNYA
TARISZNYA, fn. tt. tarisznyát. Zsáknemű, különféle kelméből készült táska, melyben a hazulról távozók, vagy utasok holmit, különösen eleséget szoktak vinni magukkal. Több vidéken a köznépnél a rendes öltözékhez tartozik, mely nélkül templomba sem mennek. Hátas tarisznya, melyet hátra fektetve viselnek. Oldaltarisznya, mely oldalon lóg. Bőrtarisznya, vászontarisznya, szőrtarisznya, posztótarisznya, kittöltarisznya, vadásztarisznya, koldústarisznya. Add ide a tarisznyámat, hadd öltözzem föl. Koldústarisznyát akasztottak a nyakába. (Km.). Néha a zsiros tarisznyából is húll ki vajas pogácsa. (Km.). Vén tarisznya, gúnynév am. banya. A népmesékben gyakran van szó bűvös tarisznyáról, melyből birtokosa mindenféle eleséget nagy bőségben állít elé.
Németül: Tornister, melyről Adelung azt jegyzi meg, hogy némelyek az olasz canestro-tól (latinul: canistrum) származtatják, de szerénte is hihetőbb, hogy a magyar tarisznya-ból van átvéve, s gyöke tár. Ha e véleményt elfogadnók, akkor elemezve talán tár-icz-nya v. tár-icz-ka, azaz ,táracska’ volna. A k, ny hanggá úgy változott, mint izény v. iszény (= ízék) szóban. Egyébiránt rokonok még lengyel nyelven: taisztra, idevaló szláv nyelven: tarnyisztra, persa nyelven: talisza (hippopera). A régieknél, pl. Thúry György ingósági lajstromában (Századok. 1870. 724. 725. ll.) eléjön: tanizra, taniztra, tanyzra alakokban. Gyökre rokonok hozzá: torba, a magyar lovas katonák táskáját jelentő tarsoly, a Tájszótárba följegyzett tarak, azaz, bőrből varrt kis tarisznya, mely hangátvetéssel am. tárka, mint kupak kupka (kis kúp), sipak sipka, csutak csutka, bicsak bicska.
