SZÍJ
SZÍJ, fn. tt. szíj-at, harm. szr. ~a. 1) Széles ért. Molnár A. értelmezése szerint latinul corium, azaz állati bőr, az állati testet takaró héj. 2) Szorosb és mai szokott ért. állati bőrből kihasított szalag akár nyers, akár kikészített állapotban. Szíjat metszettek a hátából. Szíjat gyártani. Könnyü más bőréből szíjat hasítani (km.), azaz más rovására adakozó, nagylelkű lenni. Innen, különféle czélra használt ilyetén bőrszalag. Nadrágszíj, beretvaszíj, kengyelszíj, gyeplőszíj, bocskorszíj, ebszíj, lábszíj (a csizmadiáknál), nyakszíj, orgonaszíj, rabszíj, saruszíj, tarisznyaszíj, hevederszíj, hátszíj, kötőszíj, kantárszíj, tartószíj. Szíjra fűzni, szíjjal megkötni, öszveszorítani valamit. Megrágta a szíjat (km.) am. hazudott. Ebszíjjal van bekötve az erszénye am. fösvény, ki azt szokta mondani: eb aki ad v. eb ad. Nehéz az ebet a hájas szijról elszoktatni. (Km.).
Azon í végzetű gyökszók osztályába tartozik, melyek j utóhangot szoktak fölvenni, mint: dí díj, hí híj, í íj, és így szí szíj. E tekintetben hasonlók hozzá é v. e-vel: é éj, fe fej, hé héj, karé karéj, taré taréj stb. Mi a szíj eredeti jelentését illeti, legvalószinűbbnek látszik, hogy egy eredetű a testek fölét, kérgét jelentő hij, héj, haj szókkal, minthogy hangszervi oknál fogva az sz és h hangok a nyelvekben általán fel szoktak cseréltetni, és így a szíj annyi volna, mint hij v. héj. Továbbá a j köztudomás és nyelvszokás szerént átváltozik v-re, honnan a sziv gyök vastaghangulag ragoztatva oly szók alapját teszi, melyek szijhoz hasonló valamit jelentenek, s illetőleg erre vonatkoznak, milyenek szivács, Baranyában am. szijács, fából hasított szíj, Kemenesalon pedig am. hasított vessző; szivókés, szivószék am. kés, melylyel a fáról szíjakat hasogatnak, és ilyetén késsel ellátott faragószék; szívós Szabó Dávidnál másképen: szíjós, am. nyulékony, hajlós, rugalmas, mint a szíj; innen: megszíjosodni am. megszivósodni. Ismét a j átváltozik l-re, honnan szil-fa am. szijfa, melynek rostjai, szálagai szijasak; szilánk, szilács, szilány Gömörben am. szijács; szilánkos fának mondják, mely szijas rostjai miatt nem egyhamar törik, s erős inainál fogva nem enged az erőnek; szilárd, erkölcsileg szívos, rugalmas, nem könnyen törő; szilaj, vadon szilárd; szilvány, a halak kopoltyúja alatt levő réteges, és mintegy szíjas testszervezet. Végre minthogy az l-nek legközelebbi rokona az r, ide tartozik a szirom v. szirony néhutt: szilong), azaz irhaszíj, vékony szálakra hasogatott szines bőr(szijom, szijony vagy szilom, szilony), mind hangra, mind jelentésre nézve közel rokon szilány vagy szilánk szóval. Egyébiránt Budenz J. rokonítja a szíj (szíju) szóval a finn hihna (lorum), siisna (langer, schmaler Streifen), lív nyelvbeli siksöns, siksnös (szíj) szókat; Vámbéry Á. pedig a csagataj čij szót, mely am. sásból készült öv a sátornak körülövedzésére, továbbá a telezsákot bekötő kötél.
