RÖGTÖN
RÖGTÖN, (rög t-ön v. rök-t-ön) ih. 1) Mindjárt, tüstént, legott, egyszeribe, izében, azonnal, üstöllést, vagyis, legkisebb halasztás nélkül, mit sem késve. Amint levelemet veszed, rögtön jer. Az elfogott utonállót rögtön elitélték, és felakasztották. Amint nevét kimondták, rögtön ott termett. 2) Minden előkészület nélkül, hevenyében. Rögtön mondott beszéd, költemény. Az elébe adott hangjegyeket rögtön eljátszani. Élünk vele jelzőül is, de a viszonyfőnévvel öszvetéve. Rögtöntörvény, rögtönbiróság, rögtönitélet.
E szónak képzett alakja a nyelvhasonlat szerént oda mutat, hogy az igéből képzett származék, s olyan mint jöttön, futton, menten, folyton, stb., melyek rendesen a tőigével egyesülve használtatnak: jöttön jött, futton futott, menten ment stb. A rögtön gyöke is alkalmasint elavult ige, t. i. rög v. rěg, melyből rěgvel, tájdivatosan rögvel származott, és rök v. rők, a rökkenő, rökönyödik szók gyöke. A benne rejlő alapfogalom a tűznek azon tulajdonságára vonatkozik, melynél fogva az a megérintett fogékony testeket legott égeti, és meggyújtja. Innét midőn valamit rögtön teszünk, azt is mondjuk róla, hogy hevenyében, melegében teszszük, a közmondásként addig verjük a vasat, amig tüzes. Ugyanezen fogalmat fejezi ki a latin in flagranti. E szerint rokon hozzá az égető nap melegét jelentő rökken, rökkenő v. rěkken, rěkkenő, továbbá a párló, szárító melegre vonatkozó rökönyödik v. rőkönyödik is. Áttétellel pedig egyezik vele a gěr v. gör, melyből gěrjed, gěrjeszt v. görjed, görjeszt és a lágyított gyěrtya, gyěrtyán erednek, melyekben hasonlóan alapfogalom az égés, gyúladás. Ily viszony létezik a finn rikenet (rögtön) és a fordított gyökü kerkia (élesztő, azaz, gerjesztő) között. V. ö. ÜSTÖLLÉST, TÜSTÉNT. Akár g-vel, akár k-val helyesen írjuk, de már különböztetés végett is (a ,rög’ fn. miatt) czélszerübb volna röktön-t írni.
