PRÓBA
PRÓBA, fn. tt. próbá-t. 1) Kísérlet, mely által valaminek tulajdonságait, minemüségét, jóságát stb. megtudni akarjuk. Próbára tenni, próba alá fogni, venni valamit. Próbairás. Próbakaszálás. Próbaszántás. Próbaőrlés. Próbatanítás. Tegyünk próbát. Kiállni a próbát. Előbb próbára, azután munkára. (Km.). Tűzpróba, tulajdon ért. mely által az érczek és fémek minemüségét vizsgálják; átv. ért. nehéz, erős kísérlet, melyen valakinek át kell mennie. 2) Vállalat, merénylet. Roszul ütött ki a próba. Veszedelmes próba. 3) Számtani ért. számolás módja, mely által megtudjuk, ha a számvetés hiba nélkül történt-e. 4) Bizonyos jegyek, melyekből valaminek jóságát, valódiságát megismerjük, különösen az ezüst és arany műveken. Tizenhármas próba. 5) Bizonyíték.
Tájdivatosan: poróba, sőt a p elváltoztával tróba, s toróba is. A németben: Probe, a francziában: preuve, az olaszban: prova, pruova stb. A classicai latin nyelvben nincsen ugyan meg maga a később kori proba szó, de mégis kétségtelennek látszik, hogy a latin probare ige az eredeti.
