PARÁZS
PARÁZS, (par-ázs) fn. tt. parázs-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. tájdivatosan: parazs, tt. parazsat, tb. parazsak. Székelyesen: parázsa v. parézsa is. 1) Izzó tűztől általégett test, mely egészen tűzzé lett, s már bomladozóban van; máskép: pártűz, párszén, eleven szén. Parázst tenni a lábas alá. Parázsban sült burgonya, vakarcs, pogácsa. Innen átv. ért. porhanyó, pl. parázsföld, parázskő; de ez értelemben lehet eredetileg porázs is, a ,por’ névtől. 2) A székelyeknél és némely tiszai vidékeken a félig főtt borsót, paszulyt, húst, azért-e hogy a parázs féltüzes hamu, vagy mivel a mellett nem fől meg jól semmi, parázsborsónak, paszulynak, húsnak nevezik. A parázsborsó Szabó D. szerént parázson főtt borsó. Parázsborsó az is, mikor ezt megfőzik ugyan, de se meg nem hajalják, se meg nem törik. (Tájszótár).
E szó első értelmében alapfogalom az égés, tüzesség, melegség, s gyöke par rokon a pára, párol szók gyökéhez. Ugyanezen alapfogalom rejlik a porzsol, pěrzsěl, pörzsöl, pěrgěl, pörgöl, pörköl, pěrnye, pörnye szókban, s általán azon szók osztályába tartozik, melyekben az ar, er, or, ör, ur, alaphang tűzre, égésre vonatkozik, milyek az árja és más családu nyelvekben nagy számmal találtatnak. Közelebb rokonok hozzá a szanszkrit prus (brennen, flammen), hellen πρηϑειν (verbrennen), persa parváz (fény, világ), purszúz (égő), német braten, szláv prázsen stb. V. ö. PAR (1). A szlávban Dankovszky megkülönbözteti a prázsen szót a prásni szótól, amazt a tostus, frixus, geröstet, (pirított), emezt a pulverulentus, staubig, locker (porhanyó) szókkal értelmezvén; egyébiránt e szerző itt is mint számtalan más helyen erőteti a rokonítást, mert par, pár, pír, gyökök, mint PAR (1) alatt érintők, rokon és természeti hangot utánzók levén, már ennélfogva más nyelvekben is eléfordúlhatnak, és elé is fordúlnak.
