LO
LO, elvont gyökelem, mely általán mozgást, különösebben helyből tova mozdulást, haladást jelent, mint származékaiból kitünik. További alakulása 1) b képzővel lob jelenti valamely könnyü testnek a szabad levegőben való mozgását, melyből lobda, lobog, lobogó, lobban, lobbant, lobtyú erednek; 2) cs képzővel locs, valamely mozgásba hozott nedvnek visszaütődését, mely egyszersmind hangot ad, innen: locsad, locsadék, locscsan, locscsant, locska, locskos, locsog, locsos, locspol származnak; 3) lágy lehelettel loh, jelenti a felpuffadt, dagadt testnek aláesését, melyből lohad, lohaszt, lohog, lohol származnak; de a két utóbbi a tovahaladási értelemben is részt veszen; 4) m képzővel lefelé lógó testnek mozgását jelenti, honnan: lomos, lomozik, lomb, lomba, lomha, lomp, lompos, ide tartozik loncs, azaz lomcs, loncsos am. lomcsos; 5) p képzővel lop, am. valamit elvisz, tehát helyéből elmozdit; 6) s képzővel megvan a Los folyóvíz nevében; 7) ty-vel loty, némi árnyéklattal am. locs, melyből lotyog, lotyó, lotytyan, lotytyant származnak. Részletesen l. e szókat saját rovataik alatt. Midőn e gyökelemhez hangzóval kezdődő rag járul, ezzel egyesülvén az általános szabályok szerént hoszszuvá leszen. Így keletkeztek a lo-ó, ló, lo-ob, lób, lo-oba lóba, lo-obál lóbál, lo-od lód, lo-odúl lódúl, lo-odít lódít, lo-og lóg, lo-ogat lógat, lo-ogó lógó, lo-ok lók, lo-ostol lóstol, lo-ó-t lót, lo-ó-t-ás lótás.
