KŐ
KŐ, fn. tt. köv-et, harm. szr. ~e. Általán mássalhangzóval kezdődő ragok előtt kő, a hangzók előtt köv, mint: kőnek, kőtől, kőre, kőről, kőbe, kőhöz stb. ellenben: kövem, köved, köve, köves, kövecs, kövez, kövül, kövi. Az é és hasonlító ül ragokat kétfélekép veszi föl. kőé v. kövé, kőül v. kövül. Rokonok hozzá a sínai kia (quidam lapis pretiosus), keu (lapis gemmae inferior), kiái (quidam lapis niger; sceptrum quoddam lapideum), kueu (lapis gemmae similis), a finn nemzetségi: kiwi, käw, kew, kű, ku, kow, keu, koch; a nyúgoti kaukázi kau, kauch, és a szláv kamen. A magyarban is módositva kü v. kű, mint Ös-kö, falu Veszprém megyében. Nevét vagy azon kemény tompa hangtól vette, melylyel az ütést viszonozza, vagy benne mindkét hangnak saját értelme egyesűl, minthogy a k hajlót, görbét, az ő hang pedig sűrüen összeszorult tömeget jelent, mint a köt, töm, tömör, több stb. szókban. 1) Szilárd, kemény ásvány, mely pőröly által nem lapitható, vagy nyújtható, hanem kisebb-nagyobb darabokra tördelhető, és porrá zúzható. Nemei és fajai különfélék a) alkotó anyagjára nézve: agyagkő, mészkő, homokkő, márványkő, kovakő stb. b) értékére nézve: drágakő, agátkő, opálkő, rubintkő stb. c) alakjára nézve: csillámló, csepegő, cser-, hasadó, kigyó, likacsos, szurokkő stb. Követ ásni, fejteni, vágni, faragni. Valakit kővel dobálni. Amely kutyát éri a kő, az rívvan el. (Km.). 2) Így neveztetnek némely másféle ásványok, és hozzájok hasonló testek, melyek alakjokra, vagy keménységökre nézve olyanok mint a kő, pl. borkő, büdöskő, egérkő, etetőkő, gáliczkő, pokolkő stb. A mennykő csak képzelet tárgya, egyébiránt a nép véleménye szerént egy fekete szinü, tojásdad nagy kavics (légkő). 3) Mennyiben használtatik, s különféle czélokra fordittatik: beretvakő, fénkő, kaszakő, köszörűkő, malomkő, tűzkő, káposztáskő, határkő, szegletkő, koporsókő, emlékkő, sírkő. Több helyek, különösen várak neveztetnek róla: Csókakő, Tarkő, Öskü. Odvaskő, Kerteskő; határpontok, melyek a bakonybéli apátságot alapító Sz. István oklevelében is emlittetnek, Hajnácskő, Kékkő, Fehérkő, Vöröskő stb. 4) Átv. ért. a nehézségnek vagy keménységnek képes kifejezése. Nagy kő nyomja a szivemet. Mintha kő esett volna le keblemről. Olyan nehéz mint a kő. Kő szívvel birni. Oly kemény kenyér, mint a kő. Átv. értelemben: Nagy követ mozgatni am. nagy dolgokat forgatni elméjében. Minden követ megmozdítni, am. mindent mozgásba hozni. Nagy követ vetett v. dobott a kútba am. nehéz dologba fogott. Kőt kövön nem hagyni, am. valamely épületen vagy városon stb. mindent szétrombolni. Együttfúni a követ, am. egy húron pendűlni. Mely követ sokszor hengergetnek, meg nem mohosodik. (Km.). Nagy kő esett le a szivemről, am. nagy gondtól vagy bánattól szabadúltam. Könnyü a lágy követ faragni. (Km.). E bámuló mondatokban, mi a kő? hol a kőben jársz? a mennykövet kell érteni. Szintén: üsse meg a kő, am. mennykő.
