JUHÁSZ
JUHÁSZ, (juh-ász) fn. tt. juhász-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Általán személy, ki juhokkal bánik, ki gondjokat viseli, őrzi, legelteti, eteti, sózza, feji stb. Különösen: számadó juhász, ki az egészre felügyel, a palóczoknál: bacsó v. bacsa; fejős, ki a juhokat feji; köpűs, ki a köpübe fejt tejet kezeli; bárányos, ki a bárányokat őrzi; kospásztor, ürüpásztor, ki a kosokra, ürükre ügyel. Alsó Nyitramegyében juhásznak nevezik az urodalmi puszták és majorok haszonbérlőit is, kik juhokat tartanak; túl a Dunán: birkás. Juhász módjára füttyenteni, botot forgatni. A juhászok új éve Dömötör, túl a Dunán Szent Mihály napja.
„Ha gyönyörüségesen
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben,
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban.”
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben,
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban.”
| Juhászdal (Erdélyi J. gyüjt.). |
„Megy a juhász szamáron
Földig ér a lába,
Nagy a világ, de nagyobb
Boldogtalansága.”
Földig ér a lába,
Nagy a világ, de nagyobb
Boldogtalansága.”
| Petőfi. |
