JELENIK
JELENIK, JELĚNIK, (jel-ěn-ik) k. m. jelent. 1) Elétünik, láthatóvá, érezhetővé lesz, s mintegy jel által tudatja, hogy valamely bizonyos helyen és időben ott terem, vagy ott van. Szabatos nyelven megkülönböztetjük a jelen önh. és jelenik k. igéket. Emebben az ik miatt mindig némi kényszer, szenvedő állapot rejlik; p. ,barátom hivásomra nálam megjelen‘ és ,a hirlap megjelenik‘. 2) Bibliai nyelven mondják a mennyei szellemekről, midőn magukat emberek előtt láthatókká teszik. Imé az úr angyala megjelenék Józsefnek álmában. (Máté 2. 13).
