IVADÉK
IVADÉK, (iv-ad-ék) fn. tt. ivadék-ot. 1) Szorosb ért. halak magzata, ikrából kifejlett apró halfiak. 2) Szélesb ért. más állatok, különösen emberek szülötte, magzata, unokáról unokára terjedő utódai. Dicső apák ivadékai. Ismerem minden ivadékát. Ivadékról ivadékra. Ivadék nélkül meghalni. Kiveszett ivadékostul.
„S ivadékról ivadékra
Nem szűnünk remélni:
Kárpátoktól Ádriáig
Hogy magyar fog élni.“
Nem szűnünk remélni:
Kárpátoktól Ádriáig
Hogy magyar fog élni.“
| Garay J. |
