HAN
HAN, elvont gyök, 1) hangutánzó, melyből hang, hangos, hangzik, hall (han-l) stb. erednek. Megvan a szanszkrit kan, kzan, van, bhan (mind am. hangzik), latin cano, s l betü közbejövetelével, a hellén κλαγγω, latin clango, clamor, német Klang, angol clank stb. szókban. 2) Azonos ham gyökkel 2-ik értelemben, mivel tudjuk, hogy az m más, mint ajakbetük előtt n-né változik. l. M betü. Ezen változás alá esnek: hanczúrozik, han-t, han-gya, han-csík, han-ság. Egyébiránt az első értelmében is a gyors mozgás, rezgés eszméje rejlik. V. ö. HANG.
