GÖR
GÖR, (rokon kör szóval s gur gyökkel, de hangutánzónak is vehetjük, l. e czikk végét); Számos szócsaládok gyöke, u. m. görcs, görd, görg, görbe, görh, görny, görv, görzs, melyekből ismét több származékok erednek. 1) Jelent valami gömbölyűt, kerekre hajlót, zsugorodottat, öszvehuzódott testet, csomót, buczkót. Megfordítva, és közösebb használattal rög. 2) Közelebbi hang és értelem-rokonságban áll kör és gur gyökökkel, továbbá a latin curvus, curvo és curro, szanszkrit hvar (görbít), hellen γυρος és γυρος, török egri (görbe), csagataj igri, finn keuru, käyrä, lapp gaure v. göre (am. görbe), német krumm, Krüppel, héber 
stb. szókkal. A szláv nyelvekben is több-kevesebb eltéréssel feltaláltatik. 3) Rokon ger gyökkel görjed (= gerjed), görjeszt (= gerjeszt) szókban. 4) Nyilván hangutánzó görgeteg (a székelyeknél am. dörgeteg, azaz menydörgés) és gördűlet (a Tatrosi codexben szintén am. menydörgés) szókban.
stb. szókkal. A szláv nyelvekben is több-kevesebb eltéréssel feltaláltatik. 3) Rokon ger gyökkel görjed (= gerjed), görjeszt (= gerjeszt) szókban. 4) Nyilván hangutánzó görgeteg (a székelyeknél am. dörgeteg, azaz menydörgés) és gördűlet (a Tatrosi codexben szintén am. menydörgés) szókban.
