FEJEDELĚM
FEJEDELĚM, (fej-ed-el-ěm) fn. tt. fejedelm-et, tb. fejedelm-ek. Régiesen: fedelem, azaz fêdelem (terpedt ê-vel). 1) Általán uralkodó fej, legyen az császár, király, uralkodó herczeg stb. Európai fejedelmek. Három szövetséges fejedelem. 2) Különösen, oly országló fej, ki az uralkodók rangosztályában a császárnál és királynál alantabb áll. (Princeps regnans, regierender Herzog, Fürst). Erdélyi fejedelem. Egyházi fejedelem. Árpádtól Sz. Istvánig fejedelmek uralkodtak Magyarországon. 3) Bibliai ért. egyes tartományok igazgatói, tiszttartói. Negyedes fejedelem (tetrarcha). E megiratat először lött Czirinustól, syriabeli fedelmtől. (Münch. cod.). Ez az első beiratás lőn Czirinustól, Syriának tiszttartójától. (Káldi Luk. II. 2.) Továbbá ugyanott jelent valamely főnököt. És lőn, midőn bémenne Jézus egy farizaeusok fejedelme házába. (Káldi Luk. l 4. 1.) Belzebubnak az ördögök fejedelmének általa üzi ki az ördögöket. (Luk. 11. 15).
