FŰL
FŰL, (fü-űl v. fő-űl) önh. m. fűl-t. Tulajdonkép valamely zárt helyről mondják, midőn hőség terjed el benne, midőn a meleg részecskéket magába veszi. Fűl a kemencze, kályha, terem, szoba. Ezen terem könynyen fűl. Szélesb ért. melegszik, melege lesz. Hűl-fűl, am. majd fázik, majd kimelegszik félelmében, zavarában. V. ö. FŰT.
