FÉKEZ
FÉKEZ, (fék-ez) áth. m. fékez-tem, ~tél, ~ětt. vagy ritkán: fékzěttem, fékzěttél, fékzětt, htn. fékezni v. fékzeni. 1) Tulajd. ért, fékre fog, fejére féket vet. Fékezni, fölfékezni a mezőn legelő lovakat. 2) Átv. ért. fegyelem alá vesz, szorosan tart, kicsapongásoktól akadályoz; hatalmába hajt. Fékezni a gonosztevőket. Fékezni az indulatokat, szenvedelmeket. Megfékezni a lázadó népeket. V. ö. ZABOLÁZ.
