BÖKKEN
BÖKKEN, (bök-ü-en vagy bök-ven) önh. m. bökken-t. Valamibe akadva, belemenve további haladásában fentartóztatik, hátráltatik. Elemezhető akár a bök igéből, mennyiben, aki valamibe bökken, mintegy beleszúródik, belenyomúl, akár a bukik-ból mintha volna: bukkan, azaz, mentében gödörbe, mélységbe esik, s ez által czélja elérésében akadályt szenved. Képzésre olyan mint: szökken, zökken, csökken, bukkan. Végelemzésben mind a bukás mínd a bökés bizonyos testbe nyomulást vagy tolást jelent. V. ö. ~AN, (1). igeképző.
