BÓK
BÓK, (bol-k vagy ból-k) fn. tt. bókot. Általán am. fejhajtás, fejbólintás. Különösen udvarias tiszteletet jelentő testmozgás, mely a fej és derék meghajtásával történik. Bókot csinálni. Bókokkal tisztelkedni. Bókot bókkal viszonozni. Mély bókkal fogadni valakit. Átv. ért. valamely kedveskedő, széptevő, nyájas, dicsérő szó, vagy mondat, melyet valakinek akár udvariasságból, akár hizelegve, akár meggyőződésből mondunk. Ez rám nézve nagy bók. (Francziául: compliment).
Mind alaphangra, mindérteményre nézve rokonai a szintén hajlásra vonatkozó német bücken, beugen, Bug, Buckel, Bogen, goth binga, szanszkrit bhuj (meghajt, görbít) hellen πτυξ stb. Ezen szó azon számosak egyike, melyek mind a magyar mind az árjaféle nyelvekben közösek, és nyelvünkből épen úgy elemezhetők, mint amazokból. Tudniillik ezen szóban bók a hajlás alapérteménye rejlik, s egy eredetű a bólint, bólogat, és bolt szókkal, mennyiben fejjel bólintani am. bókot csinálni, és bolt, am. ivalakulag meghajlott valami, pl. égbolt, házbolt. E szerint bók azon szók egyike, melyekben az ol al öszvehúzva, kivált palóczos ejtésben ó, mint: toldúl tódul, folka fóka, bolt bót, halkkal palóczosan: hókval, alma, óma, stb. És így: bók = bol-k, mintegy bol-ék vagy bol-ok. V. ö. BÓKONY és különböztetésül l. BÓKLÁL.
