És kiáltá füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, * kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze.
És ímé hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, a mely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az érczoltár * mellé.
És Izráel Istenének * dicsősége elvonula a Kérubról, a mely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán + íróeszköz vala.
És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet * a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.
És amazoknak mondá * az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, * ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, + a kik a ház előtt valának.
És mondá nékik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel. Menjetek ki. És kimenének és öldöklének a városban.
És lőn, hogy levágák őket, és én megmaradtam és esém az én orczámra és kiálték és mondék: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-é írtani Izráel egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre?
És mondá nékem: Izráel és Júda házának vétke * felette nagy, mivelhogy tele a föld + vérontással, és a város tele van ** igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát.
Azért én is (nem kedvez * szemem, sem meg nem szánom őket) útjokat fejökhöz verem!
És ímé a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán, * választ hozott, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsolád.