A 19. századi polgári térképezés kezdetei
A 19. századi polgári térképezés kezdetei
A Pozsonyban munkálkodó Korabinszky János (1740–1811) főműve az ország földrajzi, történelmi és gazdasági lexikona volt (1786), amelyben már jelezte a jó hazai térképek hiányát. 1791-ben ezért megjelentette gazdasági tartalommal kiegészített országtérképét. 1804-ben kiadott zsebatlasza (Atlas Regni Hungariae Portatilis) a 19. századi magyar polgári térképészet legfőbb termékének, a megyei atlaszok sorozatának első darabja.
Korabinszky tevékenységével egyidőben már folytak egy nagyobb és korszerűbb megyei térképsorozat munkálatai is mégpedig Görög Demeter (1760–1833) irányításával. Görög a hazai közművelődés elősegítése érdekében vállalkozott térképek kiadására. Magyar nyelvű folyóirataiban, a Hadi és Más Nevezetes Történetekben, majd később a Magyar Hírmondóban az események szemléltetésére és általános tájékoztatásul jelentette meg első térképeit. A másfél évtized alatt közölt 127 térképe közül a legfontosabbak az 1796–1811 között nyomtatott megyei térképsorozat részei. Kerekes Sámuel (?–1800) közreműködésével készült térképeit, a „Magyar Átlás” lapjait külön névmutató, a 15 000 név magyar, latin, német, szláv és román változatait felsoroló Repertórium egészíti ki. A megyei mérnökök közreműködésével, a katonai felmérések adataival kiegészített magyar nyelvű térképek kiadását azonban csak a főúri támogatók adományai tették lehetővé. Az első magyar polgári térképkiadó vállalkozás főként anyagi okokból szűnt meg, így a térképek iránt érdeklődő nagyközönség igényeit továbbra is külföldi kiadók elégítették ki.
)
Balla Antal térképe, Karacs Ferenc metszésében a „Görög-Kerekes” megyei atlaszban
A Görög-Kerekes atlasz kiadása közben, 1806-ra jelent meg kilenc lapon az ország korszerű áttekintő térképe. Szerzője, Lipszky János (1766-1826) – kortársaitól eltérően – gyakorlati térképész volt, aki a készülő megyetérképek és a katonai térképek adatait csillagászati helymeghatározással és helyszínelésekkel helyesbítette. Munkája minden tekintetben a kor színvonalán álló, korszerű vetületi alapon készült pontos és szép, teljes egészében magyar alkotás. Lipszky munkája jelentősen hatott a későbbi országtérképek készítőire, így Aszalay Józsefre, aki 1830 és 1838 között hét lapon jelentette meg érdemrendekkel díszített munkáját, amelyet I. Ferenc császár is kitüntetett. Schedius Lajos János és Blaschnek Sámuel 1:470 000 méretarányú munkája hasonlóan magas esztétikai igényeket és pontossági követelményeket elégített ki (1836).
