Röglépcsőkön a Fertő medencéje felé
Röglépcsőkön a Fertő medencéje felé
Az Alsó-ausztroalpi egység idős kőzetei az óalpi hegységképződéskor részben újra átalakultak, de a belőlük kiformált felszín a középső-miocénra le is pusztult. A fiatalabb hegységképző mozgások során azonban törések szabdalták lapos tönkjét, így a Fertő felé lejtő lépcsővidék jött létre a Soproni-hegységben. Legmagasabb rögei a Magas-bérc (558 m) és a Mukk-kilátó (523 m). A keletre következő második lépcső tagjai mintegy 100 méterrel alacsonyabbak: Károly-magaslat (398 m), Vas-hegy (399 m), és a kora vaskori sáncokkal övezett Vár-hegy (384 m). A 300 métert sem elérő harmadik lépcső alig emelkedik ki üledékes környezetéből; legszebb tagja a Harkai-kúp. A lépcsőrögöket elválasztó törésvonalakon a pliocén folyók völgyeket véstek. Így jött létre az Ikva felkavicsolt, majd jégkori vályoggal bélelt völgymedencéje is a Soproni-medence miocén süllyedékén. A Soproni-hegység és a Fertőmelléki-dombság közötti medence keleti és déli pereme éles, ám északnyugatra tanúhegyekre tagolódó, alacsony kavicshátak választják el a Kismartoni-medencétől. Könnyen erodálódó agyagbemosódásos barna erdőtalajait szántóföldek foglalják el. A hegyvidékkel védett medencében fekszik Sopron városa is.
A Soproni-medence túloldalán a Fertőmelléki-dombság (Balfi-tönk) 300 méter magas lapos hátai a Fertő medencéjét ölelik. Magja átalakult kristályos és palás kőzetekből áll, de csaknem teljesen miocén üledékek alá rejtve. A Soproni-medencével egyidőben kialakult kicsiny Kőhidai-medence – melynek vizeit a Rákos-patak vezeti a Fertőbe – a lajtamészkőből kiformálódott dombvidéket két részre osztja. Gyenge karsztjelenségei (pl. a Tómalmi-dombon) a Kuruc-dombira hasonlítanak. Mivel a táj szintkülönbségei kicsik, a lepusztulás mára igencsak lelassult. Annál hatékonyabb felszínformáló erő a bányászat. A római kortól fejtik az ausztriai oldalon a Szt. Margit-bánya, majd a fertőrákosi püspöki kőfejtő lajtamészkövét. Ebből a jól faragható, fagyálló kőzetből épültek az ókori Scarabantia védőfalai, majd Sopron és Bécs középületei, lakóházai. A mészkövön rendzinatalajok fejlődtek, amelyeken mészkedvelő tölgyeseket, vagy a déli lejtőkön molyhos tölgyes karsztbokorerdőket találunk. Ahol a kristályospalák kidugják fejüket az üledéktakaróból (pl. a Gödölye-bércen, a Soproni-szőlők területén), ott váztalajok, a déli lejtőkön szőlőt érlelő erdőtalajok alakultak ki.
