Várak a szirteken

Teljes szövegű keresés

Várak a szirteken
A legjelentősebb tagjáról, a lengyel-szlovák határon futó Pienini-hegységről Pienini-szirtövnek elnevezett mészkőszirt-vonulat a Kárpátok egyedülálló képződménye. Mint a lemeztektonikai fejezetben bővebben olvashattuk, egyes részei egy eltűnt óceánnak, a jura időszaki Pennini-óceán egyik ágának maradványát képviselik – ha nem is az óceáni aljzat, hanem a rajta lerakódott karbonátos rétegsorok formájában. Az egykori óceáni ág, amelynek szélessége száz kilométeres nagyságrendű lehetett, a kréta időszaki hegységképző mozgásokkor – messze kerülvén eredeti helyétől – északi irányban egymásra tolt takarókká préselődött, majd az alsó-miocénban egy sajátos szerkezetű, függőlegesen álló, keskeny pásztává alakult (hossza több mint 500, szélessége általában csupán néhány kilométer). Ez a keskeny sáv azonban különleges szépségű. Festői megjelenését az ellenállóbb mészkőtömegek adják: környezetük, illetve a puhább márgák, agyagpalák fölé magasodva jellegzetes szirteket formálnak. Akik megszámolták, több mint négyezer ilyen mészkőszirtet tartanak számon.
A legmerészebb szirteken – a korábbi várkezdeményekre – a tatárdúlást követően, IV. Béla erődítési elképzelésének megfelelően a 13. századtól kezdve várak épültek. Ezeknek a későbbi századokban – egészen a kuruc időkig – fontos hadászati szerepük volt, mi több, számos helyen a városodást is meghatározták. Fontos megjegyezni, hogy nem mindegyik vár települt a szirtövhöz tartozó sziklára; a „kivételek” közül a legtöbb a Kócs- (Choč-) takaró keményebb triász karbonátos kőzetein (mészkő, dolomit) található.
A várak sora a Kis-Kárpátok nyugati szegélyén emelkedő Berencsvárral indul (Berencsváralja, Podbranč). A 475 méteres csúcson romos erődítmény emelkedik, amely a 15. században a hírhedt Pongrácz rablólovagok főhadiszállása volt. Keletebbre haladva már a Vágra néz le Jókő (Dobrá Voda) valamivel alacsonyabb vára (Kócs-takaró), ez egykor Losonczy Annának volt a birtoka. A kisebb Csejtei vár (Čachtice) és a jóval nagyobb Beckó vára (Beckov) a Vág két oldalán emelkedik (mindkettő Kócs-takaró): előbbi Báthori Erzsébet lakhelye, később börtöne, utóbbi nagymorva birodalmi vár, Árpád-kori királyi vár, Csák Máté birtoka, a kuruc időkben pedig Ocskay László brigadéros vára volt.
A Fehér-Kárpátokban Oroszlánkő (Vršatec) kettős szikláján az egykori várnak már nem sok nyoma maradt, annál szebb róla a kilátás a Vág völgyére. Lent a folyó mentén Trencsén (Trenčin) a következő: a Kócs-takaró mészkőszikláján épült nagyméretű, jól megőrződött épületegyüttes a 13–14. században sokáig a Csák Máték – apa és fiú – egyik legfontosabb vára volt, később pedig itt jegyezte el Mátyás király a cseh Podjebrád Katalint. Feljebb, a Kis-Kárpátok végénél a puhói (Púchov) szirtek következnek (a Lednic-vár egykor még a morva főút védelmére épült); majd a szép Vágvár vagy Beszterce vára (Povazsky hrad) és a lenyűgöző szulyói sziklák (Súl'ovské skaly) tárulnak szemünk elé. Maga a Szulyói vár 665 méter magas ormon áll, kissé alacsonyabb a szomszédos Hricsóvár (Hričov) – mindkettőt a 12. század végén emelték. Egyik sem mészkőszirten, hanem eocén kori, főleg dolomit törmelékanyagú konglomerátumon áll.
A Vág nagy kanyarja után, Zsolnától délre az egyik legrégebbi erődítményt, Litva (Lietava) várát találjuk, amely ószláv alapokra épült a tatárjárás után (szintén eocén konglomerátumon). Már a Kis-Fátra tövében emelkedik a 13. századi Sztrecsnói vár (Strečno; Kócs-takaró). Ez a Csákoktól a Wesselényiekhez, majd a Windischgraetz családhoz került, s bár már erősen romos állapotban, de a II. világháborúban is komoly harcok színtere volt. Közelében Óvár (Starý hrad) kisebb Árpád-kori vára a kuruc időkben lett rommá. Ez kivételesen a Tátrikum biotitos gránitján emelkedik.
A Vágot elhagyva, az Árva folyón fölfelé haladva az összes szirt talán legmerészebbje, Árva várhegye (Oravský hrad) bukkan elő. Függőleges, sőt túlhajló falát az Árva mossa alá; legmagasabb tornyából, mintegy 110 méterrel a folyó fölött, pazar kilátás nyílik a vidékre. Árva várának falai nyolc évszázad történelmének voltak tanúi. Királyi határvár volt, lengyel rablólovagok vára, Mátyás király, majd Corvin János birtoka, a 16. századtól pedig a Thurzó család tulajdonát képezte.
Mintegy 35 kilométer hosszú a legkiterjedtebb egybefüggő mészkőszirt-terület, a Pieninek. 800–1000 méter magasságú ormai között szűk szurdokban tör át a Dunajec, amelynek tutajjal való bejárása felejthetetlen élményt kínál. A várat hordozó kiemelkedések – egykor lengyel-magyar határvárak – közül a lengyelországi Czorsztyn és Nedec (Niedzica) mészkőszirtjeit érdemes megemlíteni.
A szirtövet az Északnyugati-Kárpátokban a Csergő-hegység déli szegélye zárja. Előbb azonban – a Poprád folyó bal partján – ott emelkedik a szépen megmaradt Lublói vár (Ólubló, Stará L'ubovňa), amely egyike a legrégebbieknek. Germán és ószláv alapjaira IV. Béla saját lánya számára építtetett várat, majd előbb Csák Máté egy szövetségesének birtokába, a 16. század közepétől pedig, miután Zsigmond király elzálogosította, lengyel tulajdonba került. Ez időben játszódik Mikszáth híres kisregénye, a Kísértet Lublón.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem